L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

11. Uradalmi cselédek a növendékistállók előtt. Heténypuszta, Mernyei uradalom, 1890-es évek. MMgMA VILA. 149158. Ismeretlen szerző felvétele. központjuk. Katolikussá közülük Tarany népe vált. Viszonylag késői és előnytelen (KANYAR J., 1968. 4-5.) letelepítési szerződésüknek köszönhetően aránylag hátránnyal indult, környezeténél szegényebb maradt e községek népe. (BENDA GY., 1977. 137-154.) Felvidéki szlovákok csak kevés helyre jutottak el (Kér, Tab, Gyugy). Nagy számban telepítettek magyar csoportokat is az uradalmak, részben a környékről, részben Horvátországból, a legtöbbet Külső-Somogyba. Az 1730-40-es évektől a nagyobb birtokosok fokozott mértékben különítették el új vagy már meglévő, önállóan kezelt gazdaságaikat, fejlesztették majorjaikat. Ez hatással volt a jobbágyok életére is, mert elvették irtásterületeiket, kihasítottak legelőikből, erdeikből, és növelték a robot számát. A jobbágylázadások 1745-ben és 1866-ban végigsöpörtek a megyén és nyilvánvalóvá tették a jobbágyok előtt, hogy nyílt lázadással nem jutnak előre. A majorsági gazdálkodás fejlesztésével kezdődött meg az addig jelentéktelen számú éves uradalmi cselédek létszámának gyarapítása. Ezeknek egy része lakott csak a falvakban, hamarosan többségük a meglévő településeken kívül elhelyezkedő pusztákat népesítette be, kiszakadva egykori közösségükből, és másikat alkotva. Anyagi, szellemi kultúrájuk a parasztiból nőtt ki, és az állt előttük példaképpen, még ha nagyon el is voltak zárva attól a világtól. (11. ábra) Elkülönültek tőlük az uradalmi pásztorok, (12. ábra) de a községi pásztorok is, akik kialakították sajátos népművészetüket, a munkakörülményeiknek, életmódjuknak megfelelőt, de a parasztitól eltérőt, sokszor annál régiesebbet. (KNÉZYJ., 1986-1987. 287.) 20