L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

túron 1757-ben. Később németeket telepítettek melléjük, (Almamellék 1768) vagy a helyükbe. Szentlászlóról 1774-ben a horvátokat Toponárra költöztette át az uradalom. (VARGHA K., 1977. 320.) Ezen a területen a horvát eredetű népesség hamarosan beolvadt, vagy délebbre húzódott Szigetvárra vagy a Dráva-mentére. A német telepítések legnagyobb része Külső-Somogyba történt, kisebb mértékben mindenfelé a megyében. Mocsolád, Németegres, Kötcse, Bonnya lakói közvetlenül szülőhazájukból érkeztek még 1750 előtt Külső-Somogyba, többségük evangélikus, de ugyanitt vannak katolikus német falvak is. A német csoportok nagyobb része a szomszédos megyékből települt át (Pusztaszemes, Bize). Dél-Somogyban Lad németjeinek telepítési szerződése 1739-, a szulokiaknak 1750-ből való: szerződéses jobbágyként tartották őket számon. Mike németjei, Barcs osztrákjai később érkeztek, de hasonló jogi feltételekkel. Kötelezettségeik kedvezőbbek voltak, mint a környező magyar falvak örökös jobbágyainak, mivel robotjukat pénzzel válthatták meg, s ezért dohány termesztésével tudtak foglalkozni bérelt földeken éppúgy, mint a legtöbb külső-somogyi német község népe, de termeltek dohányt egyes magyar falvakban is. (KNÉZY J., 1981-1983. 288.) Somogy délnyugati felébe Szlovéniából és a nyugati megyékből érkeztek az 1740-es években evangélikus vend, helyi elnevezéssel tót családok Miháld, Sand, Liszó, Szentpéter, Bükkösd, Szentpál, Porrog, Pat községekbe (CSAPLOVICS J., 1828. 4.). Surdon lett egyházi 19