L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

10. „Magyargulya a Balato- ségi arculatát. (9. ábra) A szerb martalócok, azaz rácok csoportjai non". EF 7143. elköltöztek, beolvadtak, egy részüket megölték (Babócsa, Sági János felvétele, 1905. Berzence, Kaposvár, Attala, Szigetvár, Öreglak, Somogyvár, Fonyód, Koppány). Törökök Igáiban, Koppányban, Szakcson, Szigetváron maradtak a legtovább. (HOSS J., 1948. 12-17., 216-217., CSÁNKI D., é.n. 466.) A XVII. század végén horvátországi ún. sokacok (sokacz, illyri sokaczones), de magyarok is költöztek be a Kis- és Nagyberek területére, Somogy vár, Lengyeltóti, Buzsák falvakba és környékükre. Takáts Gyula szerint a szilaj marhák kezeléséhez jól értettek e csoportok, (10. ábra) híresek voltak erről még a XX. század elején is. (1934. 1-5., HORVÁTH J., 1975. 235-248.) A legnagyobb mértékű betelepülés az 1710-40 közötti időszakban történt. Belső-Somogy Dráva-menti részébe többnyire horvátok érkeztek. Két nagyobb egységet képeztek: a Lakócsa és környéki, valamint a Babócsa-Berzence-Zákány-Bódvica háromszögben elhelyezkedő falvak csoportját, utóbbi területre általában magyarok is érkeztek. (MUZSNAI LNÉ., 1976. 139., PAP GNE., 1970. 188-202., SAROSÁCZ GY., 1973. 370., SZITA L., 1993.) A fent jelzett két községcsoport horvát és magyar lakossága, kevés földdel, kevés igásállattal kezdte életét. Az északabbra fekvő régi lakosú magyar falvak népénél szegényebbek voltak. (SZUHAY R, 1980. 179-230.) A Zselic keleti-déli felében is laktak már az 1710-60-as években horvátok, pl. Szulimánban 1730-40-ben, Lukafán és Almáskeresz18