L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

4. Áttört törzsű kettős kender vágó és tiló Nagykorpádról. XX. század eleje. RRM 9799. don három részből álló szerkezetet gyűjtött, melynek két végén áttört törzsű vágó volt, a közepére pedig tartóvázra épített deszkás, egy vágóélű tilót csatlakoztattak. (4. ábra) E munkaeszközt többnyire a parasztemberek maguk készítették, keményfából faragták, négy lábbal látták el, vagy két talphoz csapolták a tartóvázat. A deszkás változatnál két egymással párhuzamos deszka között mozgott - faszegből készült tengelyen - a nyéllel ellátott vágónyelv. Somogy megye egyes részein, a Dráva-mentén, a Nagyberekben, illetve a megye középső részébe ékelődve (Toponár, Kisbárapáti, Karád) ismerték és használták a kölyüs kendertörőt is. Ezzel a szerkezettel a kendertörést két ember végezte, az egyik a szerkezet nyelvét hozta működésbe, úgy, hogy azon állva a testsúlyát az egyik lábáról a másikra helyezte, míg a másik a kenderszálakat a törő nyelve alatt forgatta. (SZOLNOKY L., 1972. 122.) Megyénkben a kölyüs kendertörők déli típusa terjedt el, melynek délszláv neve, a zupa is jelöl. (5. ábra) 5. Kölyüs kendertörő, „zupa". Táska, 1956. RRM F1157. Takáts Gyula felvétele. 148