L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

6. A kender gerebenezése szegrózsás rostfésűvel az 1930-as években. RRM F 90919999. Külső-Somogy területén a kenderrostot még lábbal is puhították, amit Felsőmocsoládon, Nagy csepelyen stb. nyomásnak neveztek. A módosabb gazdák udvarán Törökkoppányban, Büssüben kendernyomó szerkezetek működtek, melyeket a néprajzi szakirodalom kalodás dörzsölőként tart számon. Ez a nagyobb faalkotmány lényegében két részből állt: egy hosszanti irányban áttört hengeres faoszlopból, és az ez körül forgó két falap közé összefogott 6-8 botocskából. Az oszlop vájatába szorosan belehúzott rostcsomók a körben elhelyezett botokhoz dörzsölodve puhultak meg. (SZOLNOKYL., 1972. 135.) A törő, a tisztító és puhító munka után a rostkikészítés utolsó fázisa, az osztályozás következett. Ezt a munkát gerebenezésnek nevezték, melyet kovácsolt szegrózsából és az azt tartó hosszúkás falapból álló szerkezettel, ^gerebennel végezték. (6. ábra) A többnyire házilag és a helyi kovács által készített munkaeszköz formai változatossága figyelhető meg a gyűjteményekbe került darabokon, díszítetésükre azonban nem törekedtek. Az eszköz használata többféle módon történt. A kutasiak a gerebent két székre kötözték és így húzták a fogak között végig a marokra fogott kendert. A gyékényesi asszonyok kis székre ültek, a gereben végét a lábukkal a földre szorították úgy, hogy a lábukat beledugták a fogórészbe, a másik végét a jobb combjukra fektették és így fésülték a kendert. (KAPITÁNY O., 1998. 331.) Magát a gerebenen való rostfésülést Külso-Somogyban, BelsoSomogyban és a Zselicben gyaratásnak, a Nagyberek falvaiban 149