L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A fonás–szövés hagyománya (Kapitány Orsolya)

Az áztatáskor a vízben található mikroorganizmusok a rostnövények pektin anyagának bomlását eredményezték. Az általában két hétig tartó áztatás végén látót szedtek az asszonyok - a kévékből szálakat húztak ki -, hogy megállapítsák a rostnövény állagát. A vízből kivetett kórókról a vizet lecsurgatták, majd otthon az udvaron vagy aszűrűn megszárították. (1. ábra) A tényleges rostkikészítő munkát öt egymást követő fokozatban végezték. Ezek: a kender előkészítése a rostok leválasztására, a törő munka, a tisztító munka, a puhító munka és végül a minősítő munka. (SZOLNOKY L., 1972. 18.) A törő munkához használt eszköz a tiló volt, melynek típusai közül Külső-Somogy területén inkább a deszkás típust, Belső-Somogyban, a Marcali-hát vidékén és a Dráva-mentén az áttört és a deszkás változatot egyaránt ismerték és használták. Az áttört típusok közül általános volt az egy vályús változat, míg a deszkások közül az egy- és két vágóéllel készített. (2. ábra) Ismert volt a kétvégű tiló is, ennek egyik példányát Pogányszentpéteren használták az 1950-es évekig. E szerkezet érdekessége, hogy az áttört törzsű vágó végébe egy kiemeléssel, deszkás vágószerkezetet építettek. A rostnövény feldolgozásának munkafázisához ez jól illeszkedett, hiszen az áttört típus a durvább törésre szolgált, míg finomításra a szorosabban záródó deszkás változatot használták. (3. ábra) Gönczi Ferenc 1936-ban Nagykorpá3. Áttört törzsű kendervágó deszkás egy vágóélű tilóval egybeépítve. Pogányszentpéter, 1950-es évek. VM 1893. 147