L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

21. Szenteltvíztartó vöröses agyagból, zöld mázzal. Tüskevári fazekas munkája. XX. század eleje. Zamárdi. RRM 73.35.235. 22. Korsó, „vizeskorsó" szürkére füstölt. Mohácsi fazekas müve a XX. század elejéről. RRM 79.20.12. A többi siklósi edényféleség, amelyet a somogyiak igényeltek a siklósi mesterektől, nem követte ezt a színskálát. Fehér alapszínen vagy fehér írókázáson zöld és sárga mázas korsók, tálak, pálinkás bütykösök és butellák, pereckorsók, bokályok (ezek neve is korsó e megyében) képviselték a siklósi mestereket Dél- és Kelet-Somogy lakóinál. Nagyobb részük igen igényes kivitelű, virágozott munka. A négylábú pálinkás kulacsok között több a feliratos és évszámos is, magyar koronás címer is került némelyikre. A vízhordó lányoknak készített nagyméretű, s a szobai sarokpad lába mellett tartott vizeskorsók díszesek voltak, mert a falu életében fontos bemutatkozásnak számított az eladó lányok kútra járása. Falusi közkútról vizet hordó sárga és zöld mázas mintájú korsópár Darányból került a Rippl-Rónai Múzeumba 1965-ben. A butellák, kulacsok, pereckulacsok általában zöld mázasak, fehér irókázással, vagy fehér alapon spriccelt zöldfoltosak. A kerek tepsik és a tálak közepének díszei rendkívül igényes felkészültséget árulnak el: szíves, virágos, tulipános, leveles, madaras (25. ábra) kompozíciókat készítettek irókával a zöld vagy sárga máz alá. A tálak szélén gyakoriak a fésűs sorok. Minden központ nem sorolható fel, de a poszthabán, azaz ónmázas edények szállítói közül főképp a Tolna megyei Szakcs fehéredényes mestereit kell kiemelni. E község ólommázzal dolgozó parasztfazekasai sokkal kisebb körzetet láttak el (Külső-Somogy ot), mint a finomabb ónmázas edényt készítők. Utóbbiak szakosodtak a tányérfélék készítésére, nem is foglalkoztak árusítással, hartem többnyire kereskedőkre bízták. Törökkoppányban Kurdi János mágocsi és gyulaji edényeket tárolt és árult - emlékezet szerint. Nem kizárt a szekszárdi habán edények szerepe sem Somogyban. (KRESZ M., 1991. 124-142.) A gyári keménycserépedények megjelenése előtt a szobák díszítésére, helyenként a konyhák falára is ónmázas tányérokat használtak a módosabbak egész Somogyban. A vásári helypénzjegyzékek 1820-tól már rendszeresen hírt adtak a megye területén árusító ún. fehéredényesekről. Ezek az ónmázas tányérok a gyári porcelán tányérok formáját követték és a korai habántól sokban eltérő mintakincset alakítottak ki és vittek tovább. A tányér egyenes peremének széleit keretezték egy-egy kék sima csíkkal, közéjük kék színnel, ecsettel folthatású lendületes levéldíszeket helyeztek el négy helyre szimmetrikusan. A kék levelek közé olykor élénk sárga közepet tettek antimon festékkel, ún. nápolyi sárgával. Előfordult, hogy a tányér közepére sárga kört tettek, s ezt vették körül kék ecsetes levelekkel négyszegletes elrendezésben. (28. ábra) Divat lehetett a jegyesek között a dísztányér ajándékozása vásárok, búcsúk alkalmával, 126