L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)

mert névvel ellátott tányérok is előfordultak, mint Buglavecz Trézsié 1875-ből Karádról. Ennek a díszítése már olyan zsúfolt, hogy nemcsak a gyári keménycserép tányérok mintáinak átvételére, hanem tömött úri vagy népi hímzésekre emlékeztetnek. A külső-somogyi németek is igen kedvelték az ónmázas tányérokat, (pl. 2238-as leltári számú ecsenyi tányér) éppúgy, mint a magyarok (csökölyi tányér 28. ábra). Rippl-Rónai Ödön gyűjtéséből fennmaradt 1859-es évszámú, fedéllel is rendelkező bokály hasonló színeket, ecsetvonásokat őriz (8. ábra), mint a karádi tányér, de még jobban kötődik a késői habán hagyományokhoz, nagyrózsás, nagy levelű, széles csíkokkal díszített. Régiesebb formájú, az erdélyiekéhez hasonló, de díszítésében nagyon mértéktartó az a XIX. század első felére datálható bokály (26. ábra), amelynek a száján és a talpa felett lévő kék-sárga sima csíksorai között függőleges elhelyezésű leveles, spongyázott, pöttyögetett kék-sárga csíkok futnak le, nagyon szépen kiemelik az edény kecses formáját. Sokkal távolabbról is érkeztek ide cserépedények, mint a magukat erdélyieknek nevező asszonyok mezőségi bokályai, Tatáról tálak, korsók is. A Baranya-zugból a fehér alapszínű cserépedények Szigetvárra és környékére jutottak el. Bakócai hengeres formájú, fül nélküli köcsögöket vásáron lehetett venni. 23. Kulacs. Siklósi munka a XX. század elejéről. Drávagárdony. RRM 65.402.1. 24. „Pereckulacs" Kapolyból. Siklósi munka a XIX. század közepéről. RRM 775. 25. Nagy tál. Siklósi mester müve a XX. század elejéről. Csököly. RRM 60.60.1. 127