L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Gelencsérek, fazekasok, tálasok munkái (Knézy Judit–István Erzsébet)
A Baranya megyei agyagiparosok közül a mohácsi fekete edényesek látták el egész Somogy megyét vizes korsóikkal, kantáikkal, boros kancsóikkal, esetenként öntöző kantával és mozsárral is. Bár Pakson és Bátaszéken is hasonló stílusban dolgoztak a feketeedény esek, az eddigi adatok szerint árujuk elsősorban a Duna mellett kelt el. (G. VÁMOS M., 1976. 75-77.) A mohácsi korsóés kantafélék színe halványszürke, az edények szűk talpúak, meredeken szélesednek felfelé, míg legömbölyített szélű, határozott, egyenes vállban folytatódnak. A korsók szája kerek, szűrőt tartalmaz, a csőfül korongolt, csöcsös, derékszögben hajlik. (22. ábra) Közvetlenül az edény válla felett gyakran fésűs félkörívekből álló vésett körbefutó dísz, vagy fésűs mintasor, olykor szurdalt mintasorok vannak, az edény oldalán pedig ferde vonalú nem túl mély rovátkolás, kifogatolás is. A kanták vagyis szájaskorsók szája kis kiöntőben végződik. Válluk, oldaluk hasonlóan kimódolt, mint a korsóké. A fekete mozsarak formája rendkívül archaikusnak tűnik. Keskeny kerek talpból enyhén öblösödik felfelé, egy függőleges füle van, szája alatt vésett, fésűs minta fut körbe. A színes mázzal dolgozó mohácsiak munkái nem kerültek el Somogyba. (SZEPES SCH. L., 1959. 43-73., SAROSÁCZ GY., 1972. 2530.) Fekete virágcserép, talpas gyümölcsöstál és váza a vásárokon kelt el leginkább. A magyarhertelendi női fazekasok korsóit Somogy szerte aratókorsóként használták vagy olajtárolóként. E kézi korongon formált vastag falú, kissé esetlen daraboknak gömbszerűen képezték ki a száját nagyon kis lyukkal, szűrő nélkül, kereken hajlított korongolt fülükön kicsi szívólyukat szúrtak ki, ferdén lefutó vállukat szúrt pontokból álló sorokkal díszítették. (HAAS M., 1845. 72., DANKÓL, 1968. 123-133.) Az elmúlt évszázadokban éppúgy, mint a XX. században a siklósi mesterek sajátos színt képviseltek a somogyiak, főként a délsomogyiak hétköznapi, de főképp díszedény kultúrájában. A máriagyűdi búcsúra járó katolikus magyar, német, horvát, vend lakosok vitték haza magukkal azokat a gyógyvizes korsókat, amelyeket „Máriagyűd", „Gyűdi búcsúi emlék", „Gyűdi búcsú" felirattal láttak el a siklósi mesterek. (BECZKÓYNÉ RÉVÉSZ Á., 1938. 159-169.) Egy 1815-ból származó útleírás Pécsett a búcsús menetet képező lányok kezében „antik mintájú fekete agyagedényről" emlékezett meg (BRIGHT, R., 1970. 75.), amely lehetett mohácsi, bátaszéki esetleg siklósi is. Utóbbi búcsús korsó szinte feketésbarna alapszínű, mintázatának színei az ún. sárközi edényekével egyeznek meg: fehér, sárga, zöld, vörös. Díszei: sima- vagy hullámvonalak, levelek, virágok irókával rajzolva a sötét máz alapon. 18. Fazék, „tejesfazék". Jellegzetesen csíkozott csákvári munka. 1930 körül készült. RRM 75.48.3. 20. „Dóri korsó" vagy „cserkorsó" szurdalt díszekkel. XIX. század. RRM 51.8.28. US