Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

kemény hangon azoknak az uraknak felelt, akik azt kiabálták, hogy Magyarország visszaállítása úgy nem megy, ahogy Deák Ferenc gondolja. „Már pedig vagy így megy, vagy sehogy!" — volt rá az apám válasza. Persze hogy vagy így megy, vagy sehogy! — visszhangozá némán az én Deák-párti lelkem. Házunkban a hangulat mind emelkedettebbé vált. Ezzel járt, hogy egy napon több üvegben olyan italt hoztak hozzánk s tettek jégre nálunk, amelyről én addig azt sem tudtam, hogy van a világon. Sör volt. Még mielőtt az asztalra került hallottam, hogy a Kozma öregapám soha életében rá nem volt vehető, hogy ebből az italból csak egy cseppnyit is megízleljen, mert ez nem magyarnak való. Úgy látszik, hogy nálunk az alkotmány visszaállítása után a „nem magyarnak való" ital boykottálásaii4 csakúgy megszűnt, mint a magyar ruhaviselet. Mind e két különösség mellett híven kitartottunk, míg a dacos nemzeti demonstrációnakii^ értelme volt. Amint azonban a demonstráció célját Deák Ferenc bölcsességével elértnek láttuk, számunkra az efféle különösködés értelmét vesztette. Minthogy már szabad magyarokul éreztük magunkat, az lett buzgó igyekvésünk, hogy mint ilyenek, minél európaiabbak legyünk. Én, ha akkor nem is fogtam még fel ily logikusan ezt a hangulatváltozást, bizonyára szintén megéreztem, és nagyon tetszett nekem, mikor ebéd előtt a vendég urak a felbontott sörösüvegeket minél magasabbra tartották a poharaik fölé, hogy a sör nagy habot verjen. Egy tréfás vendég még zsámolyt is kért s arra állt fel, hogy mindenkinél magasabbról tölthessen. Hanem, mikor végül magamnak is adtak cseppnyi kóstolót az aranysárga habzó italból, csípős keserűségétől elhúzódott a szám, s megint igazat adtam néhai öregapámnak. A nagyok jót nevettek keserves arcfintorításaimon, s szám ízét egy falat sajttal igazították helyre. Ez a sajt is újdonság volt nekem. 72