Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

meglátom őt — ebből derítették ki titkomat. Az Ilona néném, aki szintén a ChamisoUenéhoz járt kézimunka-tanulásra, még magának Bernáth Flórának is elvitte az én szerelmem hírét. Amire ez a kedves kisasszonyka visszaüzente nekem, hogy csak legyek jó kisfiú és ő akkor egyszer bejön iskolából jövet hozzánk, hoz nekem cukrot és meg fog csókolni. Kétségbe voltam esve, hogy imádottam előbb be fogja váltani fenyegetését, mint én megnövök s akkor én meghalok szégyenletemben. S csakugyan, ahg néhány nap múlva — amikor éppen először volt rajtam egy vadonatúj magyar ruha^^, melyben igen kényelmetlenül éreztem magamat s szokatlan szíjas szerkezetével sehogy sem tudtam bánni — kikukkanva a kapun ChamisoUené felé, rémülten veszem észre, hogy Bernáth Flóra ragyogó mosollyal hozzánk siet. Átnyilallt bennem a gondolat, hogy a helyes kis csizmában és a szűk magyar nadrágocskában még nevetségesebb pöttömnek fog nézni, mint amilyennek rendes ruháimban éreztem magamat — s vesd el magad! - futásnak eredtem. Majdnem egészen kifutottam a városból, ellenkező irányában az utcának, mint ahonnan imádottam közelgett. Sokáig őgyelegtem az ispotály körül, nem mertem hazamenni. Hátha még ott van Bernáth Flóra? Végre is a kocsisunk jött értem s engem ölbe kapva futott velem haza. Útközben tréfásan ijesztgetett, hogy ott majd átad a Bernáth Flóra kisasszonynak. Én ellenkeztem, sivalkodtam, s mert Gyuri, a kocsis annál erősebben fogott s annál jobban szaladt, véresre karmoltam frissen beretvált arcát. Otthon ezért jól a kezemre vert az édesanyám, de ez igen kicsiny baj volt ahhoz a megkönnyebbüléshez képest, hogy Bernáth Flóra akkor már nem volt nálunk. Érte pislogó szerelmi lángom ezzel tán egészen kialudt volna, de mivel tovább is mindenki bosszantott vele, s a gyerekek körülöttem a „Gilice madár kis madár" kezdetű magyar népi hymaeneust^^ mindig úgy énekelték, hogy a selyemszálat 44