Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001
olyan hatalmas palota, mint a vármegyeháza, akkor másutt bizonyosan vannak még hatalmasabbak. Ha mi itt emeletes házban lakhatunk, másutt bizonyára tömérdek ember lakik emeletes házakban. S ha itt az utcára állíthatnak egy olyan bátortalan szobrocskát, mint ez a Szent Márkus — miért ne lehetnének városok, melyekben az utcákon szebbnél szebb szobrok pompáznak? Alighogy Kaposvár megismerése ilyen gondolatokat ébresztett bennem, már elégtételt is kaptam értük egy véletlentől. A Fóli-ház emeletén, az új lakásunkban lázasan folyt a berendezkedés. A szekereken érkezett bútorok, ládák nagy összevisszasága közt az édesapám könyvei az egyik szoba pallóján szabadon voltak felhalmozva. Egy piros kötésű könyv, a halom tetején, nagyon ingerelte a szememet. Felkapaszkodtam érte, lerántottam. A könyv kinyílt, épp egy csodálatos szép képre, mely álomszerű tündérpalotát ábrázolt. Mohón forgattam odább: képre kép következett, csupa gyönyörű palota, templom, utca, tér, szobor és kék víz, melyen furcsa fekete gályák ringanak; ezekben álló alakok a vízbe döfött csáklyákat feszítenek, az ülő alakok pedig díszesen öltözött, mosolygó hölgyek és urak. Soha addig oly hosszan nem ültem egy helyben, mint ebbe a képes könyvbe merülten, a fölém meredő könyvhalmaz árnyékában. Már mindenütt kerestek a dúlt lakásban, lenn a kertben, még az utcán is, mire csöndes rejtekemben rám találtak s kivették kezemből a könyvet. Azt mondták: szerencse, hogy nem téptem el, mert az az édesapámnak igen kedves emlék. Velencéből hozta, mikor 1861-ben, éppen az én születésem évében, ott járt. A képek is annak a városnak egyes híres részeit ábrázolják. En és eltépni azt a gyönyörű könyvet! Fájt nekem ez a feltevés. Oh, ha ezek a nagyok tudnák, mily szent az a könyv nekem, aki képzeletemben már enélkül is nagyszerű városokat építettem! 29