Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

címmel, mely meg is jelent a pápai ref. főiskola betűivel s unikumi96 volt abban a tekintetben, hogy az is rá volt nyomtatva a címlapjára, hogy „első kiadás". Senkit sem tudok a világirodalomban a derék Krausz Simon nyelvmesteren kívül, aki őszintén eldicsekedett volna azzal, hogy a könyve még csak egy kiadást ért meg. Járt ezenkívül egy Takács Ádám nevíi kedves joghallgató is hozzám, mint rajztanító. Ügyes rajzoló volt. O rajzolta Bocsor István történelmi munkájához a tudományos térképet. Ragadt is rám tőle valamelyes rajzoló képesség, amin vagy másfél évtized múlva, mikor már mint a Borsszem Jankói97 főmunkatársa sokszor pingáltam karikatúraterveket Jankó Jánosi98 részére, ez a nagy művész igen jóízfíeket tudott nevetni. Takács Ádámon különben, aki igen sovány fiatalember volt, leginkább az ádámcsutkájának csodás mozgékonyságát bámultam, mialatt a rajzórában előttem ült s a papír fölé hajolva önfeledt buzgalommal plajbászolt. És íme, majdnem egy félszázad múlva a jutási vasúti állomáson egy kedves, jól táplált, idős úr — minden nyoma nélkül az ádámcsutkának — megszólít engem s azt mondja, hogy rám ismert: én az ő egykori rajztanítványa vagyok, ő pedig Takács Ádám veszprémi árvaszéki elnök. De Bocsoréknak Pápán nemcsak szellemi művelődésemre, hanem testi fejlődésemre is gondjuk volt. Tornaórába is járattak, melyet késő délutánonként Magvassy Mihály ismert nevű tornatanár tartott a bencés papok pápai gimnáziumának tornatermében. Minden tornaórát az összes tornatanuló gyermekek karéneke és az ének ütemére való masérozása fejezett be. Az ének azóta is mindig a fülemben van: „Zöld erdő, zöld mező, Szép a szirtes bérctető, A vadász, ott tanyáz, Vagdalóz, csatáz." 130