Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

Omnibusz és bérkocsik a Kálvin téren, 1880-as évek Fotó: Klösz György jobban a mesterségéhez, mint a politikához, az én nagy elégtételemre többé nem dolgoztattunk nála. Dacára Deák-párti voltomnak, az 1869. év elején akaratlanul részesévé lettem egy kegyeletes szélsőbali tüntetésnek. Ott voltam abban a sokadalomban, mely csöndes zúgolódással hullámozta körül Böszörményi Lászlónaki^^, a híres negyvennyolcas képviselőnek és újságírónak ravatalát, aki mint felségsértés sajtóvétségéért elítélt a fogságban halt meg. Fogsága nem lehetett nagyon szigorú. Voltaképp csak internálásig^ volt az egy régimódi földszintes házba, ha emlékezetem nem csal, a belvárosi Zöldfa utcában (ma Veres Pálné utca), vagy valahol annak a környékén. Amikor már a dacos hazafi felravatalozva feküdt az alház legnagyobb szobájában, a „fogház" nyitva volt bárki részére, aki be akart menni a halott meglátogatására. En úgy kerültem oda, hogy 119