Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

látogatóba mentem a már Somogyból ismert Jakab Istvánékhoz, akik akkor már szintén Pesten laktak az azóta eltűnt belvárosi Sebestyén téren'^^, s a két Jakab fiú nevelője, egy református teológus, az ô növendékeivel együtt engem is elvitt a halott hazafi megtekintésére. Emlékszem rá, hogy nagy tolongás után jutottunk be a ravatalhoz s hogy a hatalmas Damjanich-szakállú fehér halott arc látása engem igen megrendített s hetekig megzavarta álmaimat. Arra is emlékszem, hogy a Jakab-fiúknak az a nevelője, aki akkor bennünket a hazafias halotthoz vitt, már a második nevelő volt a Jakab családnál, akit ismertem. Az első, aki olykor szintén sétáltatott engem a növendékeivel, ugyancsak református teológus volt és Hajós Zsigmond^^o volt a neve. Ennek azonban a kántusban nagyon kitűnt a jó tenor hangja s egy énektanár elvitte operaénekesnek. És valóban híres tenorista lett belőle, aki keresztül-kasul énekelte egész Európát s végül a budapesti opera hőstenorjaként végezte művészi pályáját. Volt akkoriban még egy közelebbi összeköttetésem is az operával. Édesanyám egy elhalt testvérének özvegy férje, Kovács Kálmán bácsi, Somogy megyei végzett földbirtokos, egy rettentően kövér, vidám férfiú, operaénekesnek készült s Pesten lakott, éppen szemben az én iskolámmal egy olyan házban, melynek kapuja felett színes domborművű képen egy csikós lovakat fékezett. Sokszor jártam hozzá. O mindig kitűnő humorral fogadott s gurgulázva énekelgetett nekem oly cérnavékonyságú tenor hangon, hogy az csoda volt olyan vastag bácsitól. Kovács Kálmán bácsi szinte mindennap nálunk evett s mindig a kedves, léha vidámságot képviselte házunknál, örökké a gyerekeknek pártjára állva a szülői szigorúsággal szemben. Nagyon kedveltem őt. Végre elköltözött külföldre, s úgy hallottam, hogy több kisebb német városban fel is lépett mint operaénekes. De aztán nemsokára megint visszatért nagyon lefogyva, megkomolyodva és hangjavesztve. Aztán vasúti hivatalnok lett, állomásfőnökségig vitte, másodszor is 120