Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

A kaposvári gyermekemlékek közül kiragyog három nagy karácsonyfának mesés, bűbájos fénye. Magyarországon ekkor még nem volt általános a karácsonyfa-állítás. Megtudhatjuk, hogy társadalmi köreikben ők az elsők között vették át e német szokást. Bandi egyik legnagyobb élményét a vasúttal való első találkozás jelentette, amelyre 1867-ben Siófoknál került sor. A látvány leírhatatlan hatást tett a kisfiúra. „Lélegzetem elállt, szívem őrülten vert, szinte kikeltem magamból Ez a vasút!..." Hasonlóképpen lelkesedik Pest-Budára érkezve, amikor feltárul előtte a kivilágított Lánchíd, a mozgalmas utcák, az egész Duna-parti panoráma. A három füzettel a történetnek még nincs vége. Vajon az életrajz miért maradt befejezetlenül? Tekintve, hogy a harmadik füzet végén a mondat félbemaradt, feltételezhető, hogy a szerző folytatta élettörténetét. Az utókorra azonban csak az említett három füzet maradt. A javítások, felülírások, korrekciók a kiadás előkészítésre utalnak. Ha elkészült Kozma Andor az önéletrajzzal, akkor vajon miért nem került sor mindezidáig a publikálására? Talán korábban azért nem, mert a prózaíró Kozma helyett a költőt, a lírikust helyezték inkább előtérbe? Avagy akkoriban úgy gondolták, hogy amit megelevenít, az még túl közeli, s úgyszólván mindenki számára ismert s ezért érdektelen? Vagy töredék mivolta miatt tették félre? Netán az első világháborút követő politikai változások erősödő antiszemitizmusa miatt okozott volna a közlés kényelmetlenségeket? Érthető, hogy 1945 után nem foglalkoztak vele: a konzervatív írók és a nemesi miUő tárgyalása sokáig nem volt ajánlatos. Aztán mivel az anyag vidékre került, majd mint érdektelen kallódott, a későbbi kutatás számára is hozzáférhetetlenné vált. Még a késői utódok sem tudtak arról, hogy családjuk történetének egy becses forrása épp a Somogy megyei múzeumban lappang. Úgy véljük, nem túlzás azt állítanunk, hogy a társadalomtörténet fontos jelenségtípusainak rendelkezésünkre álló 11