Varga Éva: Kozma Andor • Életem, 2001

A gyujteményegyüttes dokumentumokban, kéziratokban, publikációkban leggazdagabb részét Kozma Andor hagyatéka képezi. Ezek közül a szerző jelen kötetben olvasható, 1917ben keletkezett önéletrajz-töredéke — mint irodalomtörténeti emlék és történelmi forrás - különös figyelmet érdemel. A már említett kopott fedelű füzetek „Eletem" címmel Kozma gyermekéveinek aranykorát (1864—71) idézik fel. Kozma színes előadókészségének, jó megfigyelőképességének köszönhetően a kiegyezés körüli évek polgárosodó Magyarországa tárul elénk. A visszaemlékezés a család változó lakhelyeinek megfelelően települések sorát mutatja be. Kezdve Marcahval, a szülőhellyel, majd Kaposvárral és Pest-Budával folytatva, költözködünk a családdal városról városra, ahogy annak idején a családfő karrierjének alakulása megkívánta. Megelevenednek az egykori utca- és városképek, a jellegzetes vidéki és fővárosi figurák. Bepillanthatunk kertekbe és lakásokba, felvillannak utazások, nyaralások, rokoni látogatások. A pohtikai élet változásainak a szerző érzelmi viszonyulásán keresztül lehetünk tanúi. Megismerkedünk az ún. magyar ruha divatjával, a viselet érzelmi tartalmával, majd hordásának kényelmetlenségeivel. Megörökítődnek színházi, iskolai élmények. Megtudhatjuk, hogy az 1860-as évek végén a vidéki fogadókban már lehetett bécsi szeletet, a vasúti restiben frankfurtit kapni, sőt, az úri vendéglátás után citromos szájöblítő víz dukált. Otthonukban megfordulnak neves költők, politikusok, orvosok, vidéki juristák. 1867-ben gyakori vendég a híres keresztapa, Somssich Pál. Családi körben megörökítődik a családfő, Kozma Sándor. A költővé lett testvér Kozma „Ferkó" (Bárd Miklós) alakját néhány epizód villantja fel. Megtudhatjuk, hogy a rokonsághoz tartozott a kitűnő pápai pedagógus, Bocsor István is. 10