Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

Keretén belül az MKP 1947-es hatalomra jutása erősítette fel a szervezeten belül azokat a törekvéseket, amelyek a független szakmai véleményalkotást korlátozták. Jól példázza ezt Vértes György 1947. május 28-án írt feljegyzése a Szakszervezeti Tanács főtitkárához, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy minden művészeti szakszervezet „gazdasági célokat szolgál és nem hivatott művészi álláspontot képviselni, mert ezzel megbontaná a szakszervezet belső egységét."

17 A Szabad Szervezet transzmissziós szerepének növekedésével jelzi, hogy a szervezet nem vállalja a művészek, így saját tagjainak szakmai érdekvédelmét sem: ennek következménye, hogy 1947-től fokozódik az absztrakt művészekre nehezedő nyomás.

18 A Szabad Szervezet választmánya még 1945 augusztusában célul tűzte ki magának a vidéki képzőművészek beszervezését. E szándékkal első ízben jön létre olyan méretű művészeti szervezet, amely átfogó módon „fedi" le az országot. A budapesti központba irányuló beszámolók révén lehetőség nyílik az ország egész területén történő, művészettel kapcsolatos eseményekről átlátást szerezni. Erre a célra a szervezet Vidéki Központot alakított ki, és Thoroczkai Oszvaldot bízta meg a vezetésével. A szervezés eleinte egy-egy nevesebb művész, illetve a helyi polgármester megnyerésével indult, akik tekintélyüknél fogva meggyőzhették a közelükben élő alkotókat, hogy a Szabad Szervezet képes lesz érdekeik védelmére. Csáberőt jelentettek a beígért budapesti kiállítások is, ahol a vidéki művészek is lehetőséget kaphattak a bemutatkozásra. A felvétel egyik kritériuma, miszerint csak arra érdemes, komoly szakmai teljesítmény alapján vesznek föl művészeket, a mennyiségi elv mellett csupán deklarációnak bizonyult, a politikai megbízhatóságot érintő kritérium komolyabban estek latba.

19 A vidéki szervezetek az alapszabály értelmében csak bizonyos fokú autonómiával dolgozhattak. A felvétel a központ joga volt, a vidék csupán ajánlást tehetett. Eleinte a jogot a vidéki csoport is gyakorolhatta, amíg mód nem nyílt a jelentkezők anyagának Budapesten történő áttekintésére.

20 A vidéki szabadszervezetek gyakran az ott már működő, korábbi művészeti egyesületekkel párhuzamosan tevékenykedtek (mint pl. Sopronban vagy Szombathelyen), másutt a helyi szervezet feloszlott és vagyonát átvéve jött létre a szabadszervezeti csoport (mint pl. Pécsett vagy Debrecenben). Kaposvárott a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság keretében működtek a képzőművészek, és 1946-47 fordulóján éppen a Somogyi Szépműves Céh megalakulását tervezték. A Képzőművészek Somogy Megyei Szabadszervezetének létrehozása egy másik vonalon indult el. Eredetileg Martyn Ferenc feladata volt a kaposváriak beszervezése, azonban a művész elfoglaltsága miatt nem tudott időt szakítani rá. Martyn ajánlása nyomán Kovács Jenő József festőművész kapott 1945. december 4-én megbízólevelet a Szabad Szervezettől 6 db kitöltendő nyilatkozattal. A művész ellenérzésből fakadó passzivitása következtében másfél évig húzódik a megalakulás, és csak Martyn újbóli közbelépésére indul el a folyamat.

21 1947-től Kovács Jenő Józseftől Liebstöck Jenő veszi át a szervezést, és 1947-es levelében már következőkről számol be: „Itthon beszéltem a kollégákkal... Látjuk a szabadszervezetbe való belépés szükségességét, ha nem akarunk lemaradni. Ezek után a többiek is elhatározták, hogy belépnek a szabad szervezetbe."

22 A somogyi képzőművészek az időközben szerveződő Szépműves Céh tervét feladva jelentik be a Berzsenyi Társaságnak a szakítást 1947. június 21-én.

22 A Somogyi Szabad Szervezet új tagjai: Kunffy Lajos, Bernáth Aurél, Büki Béla, Jálics Ernő, Kada Lajos, Ispánky József, Gara Ákos, Raksányi Lajos, Pazsiczky Sándor, Liebstöck Jenő, Z. Soós István, Lovrits Kálmán és Ruisz György. A néhány budapesti művész részvétele inkább 18