Honty Márta gobelin, grafika és tűzzománckép kiállítása, 1997

HONTY MÁRTA művészete a klasszikusan nemes, avagy nemessé érlelődött értékeink közé tartozik. Ennek a megállapításnak nem mond ellent, az a tény, hogy a művész alkotóereje teljében él és fáradhatatlanul dolgozik immár harmincnégy éve Kaposváron, ahol nagy tisztelet és megbecsülés övezi személyét. Megszámolatlanul sok egyéni kiállítási felkérésnek tett már eleget, ezért művei nem ismertetést, hanem újabb méltatásokat érdemelnek. Műveinek legfőbb ismérve egy sajátos rokonság a magyar folklórral. Honty Márta forma- és motívumkincse gazdagon összetett, konzekvensen stilizált, dekoratív. Nőies leleménnyel, széleskörű művészettörténeti műveltséggel gazdálkodik, messze meghaladva az iparművészet, mint alkalmazott műfaj korlátait. Szelleme évszázadokat ível át az ezer év előtti pogány magyar hitvilágtól a magyar népi díszítőművészeten át a huszadik században új öntudatra eszmélő emberig, aki újraértelmezi őseink hagyományait. A modern művészet feladatát megértve Honty Márta is ízekre bontotta szét a képi nyelvet, hogy az tisztán, ősi erővel szólhasson. A népi hagyományainkban ő is rátalált a „tiszta forrásra", az ékes, díszítményes, dekoratív színekben pompázó képalakításra. Ám ezt a képzőművészi vívmányát azzal tetőzte, hogy a hitélet általános természetű kategória-rendszerébe keresett és talált felemelkedést. A művész rendszerint reagál a modern korának szellemi természetű kihívásaira. Gauguin egy képének címéül megfogalmazta a legfontosabb szellemi kihívást: „Honnan jövünk, hol vagyunk, hova megyünk?" Divatos szóhasználattal: ez az identitás-tudat problémánk. Mint minden, ez is sokféleképpen értelmezhető. Lehet az emberiség kérdése, lehet az európai civilizáció problémája, lehet a nemzeti érzületben és lehet az egyéni sorsban is értelmezni. A huszadik század művészete már mindenféle példával szolgált eddig ráirányítva a tudatunkat erre a különös hiányérzetre - a teljesség hiányára, továbbá a megoldást kínáló lehetőségekre. Honty Márta igényli a teljességet és kínál rá egyetemes érvényű megoldást. Művészete fölvázolja az univerzumot, és benne elhelyezi magát az életet. Központi motívuma az életfa. Az életfában szerveződik a növény, az állat és az ember létezése. Az élet jeles napjait, ügyes-bajos dolgait mitikus figurák hivatottak megjeleníteni: kosfejű asszonyok, szarvasfejű férfiak és sok más figura, az ókon Kelet vallásaiból eredő isteni lények, akiket a sámánikus liturgiát gyakorló őseink idejéből megőrzött az emlékezet. Honty Márta művészi pályaképe kiegyensúlyozott és töretlen. Vannak akik tudják, vannak akik nem, hogy hallatlanul nagy odaadással és határt nem ismerő tehervállalással dolgozik az 1963-as pályakezdése óta. Székesfehérvárról jött Kaposvárra. 1963-ban volt szülővárosában egy szenzációs Csontváry kiállítás. Annak hatása oly nagy volt Honty Mártára, hogy Csontváry-ihletésű festészet útján indult el. Am hamarosan egy francia textilművész, Jean Lurcat (1892-1966) gobelinjeivel ismerkedett meg, aki a kezdeti Picasso és Braque köréhez kötődő kubista korszaka után fölfedezte a Kelet kultúrájának vüágegészt összegző igényét. Az ő példáján Honty Márta is felismerte a magyar hagyományokban rejlő lehetőségeket. Elmélyedt annak tanulmányozásában és művészi feldolgozásában. Az elsők egyike volt