Múzeumi tájékoztató 100 éves a mozi, 1996

bításra összpontosult. Míg a felvevőgépeknél megmaradt a cinematográfnál tökéletesen bevált villás továbbítás, a vetítőnél másfajta - fogasdob, excenter, kilincsmű, máltai kereszt stb. - megoldások születtek. Közülük ki kell emelnünk Ch. Pathé nevét, aki a filmipar minden ágában maradandót alkotott. Pathé H. Jolyval együtt olyan mozgatószerkezetet szerkesztett, amely egy fogasdob volt a képkapu előtt, s ezzel a képremegés és a perforációk rongálása elkerülhető lett. A szakaszos filmtovábbításokról egy excenteres fogasdob, valamint egy kilincsmű gondoskodott. Joly vetítője már küllemében is hasonlított a későbbi korszerű gépekre. Ahol nem volt elektromos hálózat, a világítást ún. éter-oxigénlámpa biztosította. Az étergőz és oxigénkeverék lángjával egy mészpasztillát izzítottak fel, amely jó fényforrásnak bizonyult, de rendkívül tűzveszélyes volt. Épp egy Joly-féle vetítő üzemeltetése közben, az éter utántöltésekor történt egy baleset. A tűzvészben 120 ember vesztette életét. Ezt követően hoztak szigorú szabályokat a gépészek számára. Ekkor még a filmszalagok is éghetőek voltak, csak később terjedt el az ún. biztonsági film. A szakaszos filmtovábbítás a mai napig is használatos megoldása - a máltai kereszt alkalmazása - P. Continsouza nevéhez fűződik (1896). A továbbító mechanizmus egy tárcsából áll, amelyből két csap áll ki, amelyek egymás után kapcsolódnak be máltai kereszt villaszerű kivágásába. Ch. Pathé által alapított társaság sorozatban gyártott vetítőgépeinél a 4 ágú máltai keresztet használták. A már említett Demény György, aki 1893-ban az excenteres csap-továbbítóra kapott szabadalmat, egy újabb ún. emeltyűs rendszert dolgozott ki, a filmszalag szakaszos továbbítására. Ennek ipari gyártására a Comtoir General de Photographie cég vállalkozott, amelyből alakult ki a nagyhírű Gaumont et С. Ez a cég mutatta be a párizsi világkiállításon az első keskenyfilmes gépet (1900), s kísérleteket folytattak a fonográf és a cimatográf szinkronizálására. Az első „hangos jeleneteket" 1903ban mutatták be. A Gaumont-féle Chronophon-Biophon nevű szinkron berendezést Budapesten 1907-ben mutatták be. Hasonló megoldással jelentkezett a német Oscar Messter is, de voltak magyar próbálkozások is. Ezek a kezdetleges hangosítások a ma ismeretes utószinkron elve alapján készültek. Az énekest először néma filmre vették fel, majd az énekes a szájmozgást figyelve hanglemezre énekelte a darabot. A kinotechnika történetében is jelentős változást hozó - a hangnak fényelektromos úton való rögzítésére azonban még két évtizedet várni kellett. A kinematográphia sikerére és gyors terjedésére jellemző, hogy hazánkban 1896. májusában vetítenek Lumiere-féle készülékkel (Magyar В. 1966). 27