Évezredek üzenete a láp világából, 1996

134 Költő László - Müller Róbert - Szentpéteri József- Szőke Béla Miklós felében és a 10. század első felében volt lakott. A telep északi szélén egy kis, 35 sírból álló temető is napvilágra került. A sírok igen szegényes mellékletűek, néhány drótékszer, láncocskás csüngőjú és pödrött végű fülkarika, néhány gyöngysor többtagú rúdés szemes millefiori gyöngyökből, vaskés ún. balti szerkezetű tokban és edények érdemelnek említést. Cs. Sós Á. ásatása 1976-78 (Cs. Sós Á.: ZalavárKövecses, Ausgrabungen 1976-78. RégFüz II 24 [1984]) 75. ZALA VÁR - MEKENYE. Két ún. szemétgödör és 2 csontvázas sír (egyikben egy vaskés és egy orsógomb) került elő, melyek a 9. századra keltezhetők. Kalicz N. - Cs. Sós Á. ásatása 1964. (MRT 1 59/24.Ш.) 93. ZALA VÁR - RÉCÉSKÚT. Háromhajós kőbazilika a 9. század közepe tájáról. A templom 21 m hosszú, 13 m széles, szentélyei kívül egyenes, belül félköríves záródásúak. A templomot többrétegű, igen szegényes mellékletekkel (fülkarika, gyöngy) ellátott sírok veszik körül. Ali. század elején renoválták a bazilikát; az ekkor épített állványzat oszlophelyei több sírt is átvágtak. Ezekről az oszlophelyekről egy ideig azt gondolták, hogy egy 9. századi kő-fa szerkezetű templom alapjai voltak, az általuk átvágott sírok pedig egy még korábbi fatemplom köré lettek temetve. A kőbazilika nagy valószínűséggel a Conversióban említett Keresztelő Szt. János templommal azonos. (Cs. Sós Á.: Berichte über die Ergebnisse der Ausgrabungen von Zalavár-Récéskút in den Jahren 1961-63. ActaArchHung 21 [1969] 51-103; Szőke В. M.: Zalavár. Zalai Gyűjtemény 6 [1976] 69-103,főleg 71-84) 98. ZALA VÁR - REZESHÁZ. Nagy kiterjedésű 9. századi település mintegy 100 települési objektummal és hozzátartozó temető 205 sírral. A település jellemző háztípusa a félig földbe mélyített ház, melyet a falsíkból vagy a bejárattal szemközti sarokból kiugró, tapasztott aljú kemencével fűtöttek. Csak néhány házban volt kőkemence, ami a szomszédos Kövecses szigeten a jellegzetes fűtési mód. A temető Ny-K tájolású sírjainak harmadában voltak mellékletek. Legjelentősebb lelet a két férfisírban lelt sarkantyúpár, a többi sírban a korszak szokásos tárgyai, vaskés, vascsat, tűzszerszám, borotva, csont fésű, ill. csont tűtartó, lemezgyöngy ill. láncocskás csüngőjű vagy pödrött végű fülkarikák, üveggyöngyök, lemezgyűrűk voltak. Csak kevés sírba tettek edényt (köztük polírozott felületű palackot is) vagy állatcsontot (egy sírba pl. birkakoponyát tettek). A temető területén több „kultikus" gödör is volt, edénnyel, állatkoponyával. Cs. Sós Á. ásatása 1961, 1966, 1981-82, 1989. (Kis-Balaton 17.1h.) 85. ZALA VÁR - VÁRSZIGET. A 840-es években Pribina és Kocel által kiépített közigazgatási-uralmi központ magja. A szigetet kő-fa szerkezetű sánc övezte, ezen belül az északnyugati részen egy kisebb területet paliszádfallal még külön is elkerítettek. A sziget déli végében állt egy háromhajós, félköríves szentélyzáródású templom, mely a Conversio Mária templomával lehetett azonos, a paliszádfallal körülvett terület déli részén pedig egy másik, még hatalmasabb háromhajós, nyugati előcsarnokos, ún. szentélykörüljárós templom állt (teljes hossza mintegy 50 m!). Utóbbi lehet az, mely Szt. Adorján vértanú csontjait is rejtette. Mindkét templom körül többrétegű, a 9.-11. között használt temető terült el, előbbi legalsó (9. századi) rétegében nagy fakoporsókkal, utóbbi templomnál pedig épített kő- és téglasírokkal. A kevés ékszer többnyire arany vagy aranyozott ötvösremek (fülkarika, lemezgomb, gyűrű), néhány sírban pedig fegyver (scramasax) vagy sarkantyúpár is el volt temetve. (Cs.Sós Á.: Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. ArchHung Budapest 41 [1963]; Cs.Sós Á.: Zalavár a középkorban. Zalaegerszeg, é.n.; Cs.Sós Á.: Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert. Münchner Beiträge zur Vor- und Frühgeschichte 22. München 1973; Szőke В. M.: Zalavár. Zalai Gyűjtemény 6 [1976] 69-103, főleg 71-84; Cs.Sós Á.: Megjegyzések a zalavári ásatások jelentőségéről és problematikájáról. Zalai Gyűjtemény 6 [1976] 105-140; Cs.Sós Á.: RégFüz I 39 [1986] 7677; I 41 [1988] 73; Tóth S.: A keszthelyi Balatoni Múzeum középkori kőtára. Zalai Múzeum 2 [1990] 147-187; Bogyay T.: Történeti forrás- és művészettörténeti stíluskritika Zalavár körül. Zalai Múzeum 4 [1992] 169-177) 94. ZALA VÁR - ZALAPART. A Zala folyó bal partján, a Várszigettől és a Zalahídtól északra mintegy 1 km hosszan húzódik egy agyag-fa szerkezetű, részben átégett sánc. Alapja 5-6 m szélességben lefektetett, legallyazott fákból készített rácsszerkezet, felette 3540 cm vastagságban jelentkező fakorhadék a további rétegeket jelezte. E felett jelentkezett az átégett agyagréteg. Keltező régészeti lelet nem került elő a sáncátvágásokból, a legalsó faszerkezet jelentkezési szintje azonban a Várszigetet körülölelő sánc faszerkezetének a legalsó nívójával egyezik. Cs. Sós Á. ásatása 1982 (Kis-Balaton 18.1h.)