Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Kelet és Nyugat határán 135 Rövidítések: Kis-Balaton Régészeti kutatások a Kis-Balaton térségében I. Az Alsó-Zalavölgy régészeti emlékei (Tájékoztató az 1980-85. évi kutatások eredményeiről) szerk. Vándor László, Zalaegerszeg 1986. MRT Bakay Kornél - Kalicz Nándor - Sági Károly: Magyarország régészeti topográfiája 1. Veszprém megye, a keszthelyi és tapolcai járás. írták: Bakay Kornél, Kalicz Nándor, Sági Károly, Budapest 1966. Zalaszabar - Borjúállás-sziget (Müller Róbert) A Várszigettől DNy-ra mintegy 500 m-re, a kisbalatoni víztározó I. ütemének 1984-es elárasztása óta alig emelkedik a víztükör fölé a Borjúállás sziget, amely a 9. század viszonylag száraz klímája idején lényegesen nagyobb felületű volt. Mocsár övezte, amin át dorongút kötötte össze a zalavári Várszigettel éppúgy, mint a Dezső szigeten át a Zalaapáti földháttal. A szigeten a szórványos leletek alapján már az újkőkorban (DVK) és a középső rézkorban (Balaton-Lasinja I.) megtelepedett az ember, de sűrűn lakottá csak a 9. században vált. A 840-es években Pribina mosaburgi (várszigeti) erődített településének létrehozásával csaknem egyidőben létesülhetett itt az a nagyobb település, amely a szinte egyvonalba eső öt feltárt kút alapján észak-dél irányú, soros (utcás) elrendezésű lehetett. A szigetet korábban ENy-DK irányban átszelő vízelvezető ároktól Ny-ra a felszíni leletek csak szórványosak voltak, az itt nyitott kutatóárok is igazolta, hogy a szigetnek ezt a részét alig lakták, feltehetően szántóként hasznosították. A sziget DNy-i, legmagasabb részén - ez 107,1 m-rel van a tengerszint felett - egy idő után elegyengették a terepet, a földfelszínre épített faház(ak)at elbontották, egy kutat és a különböző rendeltetésű gödröket betemették, majd egy kb. 25x32 m-es területet paliszádfallal - mélyre ásott keskeny árokba, szorosan egymás mellé állított nagy cölöpökkel - bekerítették. A bejárat a Ny-i oldal közepén egy viszonylag keskeny kapun át vezetett. Az egyszerű erődítésen belül az ENy-i sarokban építették fel az udvarház urának kb. 6x10 m-es házát, közepén pedig egy legalább 17 m hosszú, mintegy 7 m széles templomot emeltek. Ezek az épületek is fából, boronatechnikával készülhettek, ezért a felmenő falaknak semmi nyoma nem maradt. Alaprajzukat azonban pontosan kirajzolják a később köréjük ásott sírok. Ezenkívül megmaradt a templom talpgerendái alá tett kövek egy része, ill. a templom hajóját borító egy máshol elbontott római épület ideszállított falazótégláiból kirakott - padló, több foltban. A négyszögletes szentély vagy emelt padlózatú volt, vagy csak lesározták. A hajóban, a szentély közelében rossz minőségű habarccsal kőből egy rekesztőfalat emeltek, középen átjárattal. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ez csak utólag készült. Lehetséges, hogy a templom eredetileg még hosszabb is volt, és hajójába egy előtéren keresztül lehetett bejutni. Nyugati végén ugyanis mintegy 4 m-es sávban, a templom szélességében a sírok felszínére római téglákat helyeztek, és itt került elő egy vaskos ajtópipa vasból, ami a templom kapujához tartozhatott. A templom körül temetőt létesítettek. így ha a templom építési idejét meg tudjuk határozni, ez egyben azonos a legkorábbi sírokkal. A bekerített területen betemetett gödrök anyaga csak tágabb határok közt keltezhető a 9. századra. A paliszádfalon kívüli gödrök anyagával összehasonlítva a legfeltűnőbb különbség, hogy innen hiányoznak a polírozott felületű sárga palackok töredékei, amelyek a 9. század második felében váltak kedveltté Zalavár és Keszthely térségében. A Conversio Bagoraiorum et Carantanorum (CBC) tudósít arról, hogy 864 karácsonyát Kocel mosaburgi udvarában ünnepelte Adalwin, salzburgi érsek, majd a következő napon Wittimar(is) birtokán felszentelte a Szt.István protomártir tiszteletére épült templomot. A templomnak a mosaburgi vár közelében kellett állnia. Talán nem véletlen, hogy a CBC 13. fejezete csak Wittimar, majd később Ztradach templomáról nem említi meg, hogy melyik helységben állt: a Borjúállás szigeti telep közelsége és közvetlen kapcsolata miatt nyilván Mosaburg része volt, és elképzelhető, hogy nem rendelkezett önálló helységnévvel. így feltételezhető, hogy a Borjúállás szigeti udvarház Wittimar lakhelye lehetett, a fatemplom pedig a Szt. István templommal azonos. Korábban elképzelhetőnek tartottuk, hogy templomunk a CBC által említett harmadik mosaburgi templommal, a keresztelő Szt.János tiszteletére emelt templommal azonos, ezt azonban Cs.Sós Ágnes legutóbbi várszigeti feltárásai egyértelműen cáfolták. A sírokban talált mellékletek nem mondanak ellent annak, hogy a temető a 9. század második felében, utolsó harmadában létesült. A temetőt sikerült szinte teljesen feltárnunk, 805 sírt ismerünk. Templom körüli temető