Évezredek üzenete a láp világából, 1996

130 Költő László - Müller Róbert - Szentpéteri József- Szőke Béla Miklós 1987 (Kis-Balaton 4.Ш., Szőke B. M. - Vándor L.: Kísérlet egy táji egység településtörténeti rekonstrukciójára. A Kis-Balaton programot kísérő leletmentő ásatások 1980-1985. Zalai Gyűjtemény 26 [1987] 93) 114. BALATONMAGYARÓD KÁNYA VÁRI SZIGET. Felszíni leletek alapján a sziget egész területén elszórtan állhattak házak a 9.-10. században. Nagyobb leletkoncentráció a sziget közepe táján, az ott kialakított sportpálya területén volt megfigyelhető. (Kis-Balaton 5.Ш.) 115. BALATONMAGYARÓD KISKÁNY A VÁR. A korábbi avar időszakban már lakott településen a 9.10. században is létesítettek néhány félig földbe mélyített házat és tároló vermet. Horváth L. - Szőke B. M. - Vándor L. ásatása 1983-84 (Kis-Balaton 6.1h.). 118. BALATONMAGYARÓD - SZARKA VÁRI DŰLŐ. Egy nagyobb 9-10. századi település teljesen szétszántott maradványai. A felszíni nyomok alapján mintegy 20-25 kőtűzhelyes, félig földbe mélyített ház állhatott itt, a lelőhely legintenzívebb részén nyitott 100 x 3 m-es E-D irányú szelvényben azonban semmiféle telepjelenséget nem lehetett már észlelni. Horváth L. ásatása (Kis-Balaton 8.Ш.). 136. BALATONSZENTGYÖRGY VASÚTÁLLOMÁS, ÉRDÉRT TELEP. 1964-ben a telep bővítése során az E-D irányú dombháton 110210 cm mélységig gyalulták le géppel a talajt. A munka során több sír és őskori telepobjektum megsemmisült. A leletmentés 60 sírt tárt fel. A temető jellemzőiről Bakay K. adott rövid összefoglalást. Az eredeti talajfelszínhez viszonyítva a sírok 130-160 cm mélyek lehettek. A sírok tájolása döntően Ny-K kisebb-nagyobb eltéréssel, hét sír K-Ny egy pedig csaknem E-D irányítású. A sírgödrök lekerekített sarkú, négyszög alakúak, az egyik sír padmalyos volt. A nyújtott testhelyzetű vázak hátfekvésben kerültek a sírba, többnyire koporsóban. Több esetben jól megfigyelhető volt a vastag deszkából ácsolt koporsó szerkezete, az egyik koporsót, úgy tűnik, fatörzsből vájták ki. Az ide temetkező közösség pogány volt. Az ételmellékletre utaló állatcsont többnyire szárnyasból származott. Két sírban tojást is találtak. A halottak fele mellé tettek italt, némelyik sírban két kerámia is volt. A temetkezések több mint egyharmada melléklet nélküli volt. Három halott jobb kezébe követ helyeztek. Ennek a szokásnak a magyarázatát nem ismerjük. Egy sírban volt aratósarló. Gyöngysor csak három sírban volt, 1-3 gyöngyszem több sírba is került. Dinnyemag alakú gyöngy csak 1 db volt, az egyik nyaklánc szemesgyöngyökből, többtagú fóliás gyöngyből, ép ill. tagokra törött rúdgyöngyökből és egy üreges gyöngyből állt. A függők sima huzalkarikák, esetleg két felhúzott pánttal vagy a karika alsó ívére forrasztott gömböcskékkel. Az egyik példány aranyból készült. Gyakori lelet a vaskés, amely férfi, női és gyermeksírokban egyaránt előfordult, néha övcsat nélküli sírban is. Az övet vas- vagy öntött bronzcsattal fogták össze. Erre akasztották a tarsolyt, amelyben tűzcsiholó acélt és kovakövet vagy fenőkövet és egy további kést tartottak. Az egyik sírban vas borotva volt, egy másikban sarkantyú, egy nagyobb gyermek lábszárát bronzcsattal és szíj véggel ellátott szíj díszítette. A leletek alapján sem a temető pontos használati ideje sem az idetemetkezők etnikuma nem határozható meg pontosan. Avar eredetűnek csak a dinnyemaggyöngy és legfeljebb a vassarló sírbatétele ill. a gömböcskékkel díszített függők tekinthetők. A kerámia formájában és anyagában eltér a környék késő avar sírkerámiájától. A lábszíj és a sarkantyú párhuzamait dalmáciai területről ismerjük. Kiszely I. vizsgálata szerint a temető nemek szerinti összetétele nagyon egyenetlen: 15 nő és 38 felnőtt férfi nyugodott a sírokban. A gyermeksírok viszonylag alacsony száma (13 sír) érthető, a földmunkáknak elsősorban ezek estek áldozatul, mert sekélyebb sírokba kerültek. A férfiak elsősorban nordikusak, míg a nőkön mongoloid vonások mutathatók ki. Bakay szerint minden bizonnyal szláv népcsoportról van szó, amely magába olvasztott avar népelemeket. A legkorábbi leletek a 9. század elejére keltezhetők, de ezek földbe kerülhettek valamivel később is. A legfiatalabb tárgynak egy lant alakú bronzcsat tűnik, ez alapján a temető használata a 10. század elején ért véget. A leletanyagból kiemelkedik egy csatos szíjfelerősítésű sarkantyúpár, egy lábszártekercs bronzból öntött csatja és szíjvége, néhány díszesebb fülkarika és gyöngysor és a nagyszámú edénymelléklet. Horváth L. és Sági K. ásatása 1964 (RégFüz. I 18 [1965] 47; Bakay K.: Honfoglalás- és államalapításkori temetők az Ipoly mentén. Studia Comitatensia 6 [1978] 188-189) KBM lelt. sz.: 70. 154. 1-111. 70. ESZTERGÁLYHORVÁTI - ALSÓBÁRÁNDPUSZTA. A Zala-völgy Ny-i partján egy viszonylag meredek lejtésű löszdomb felső harmadában került elő az É-D irányban hosszan elnyúlt, 317 sírból álló temető. Végein ritkábban helyezkedtek el a sírok, amelyek helyenként felismerhetően É-D irányú sorokat alkottak. A temetőben három, 10-12 m átmérőjű üres folt található, amelyen annak idején fák vagy egy hatalmas fa állhatott. Az idetemetkezők „szent liget"-nek tekinthették ezt a területet és ezért hagyhatták üresen, ill. az egyikben egyetlen temetkezést találtunk nagyon szegényes mellékletekkel, de rendellenes csontozattal. Az üres foltok peremén és a temető középső részén sűrűsödtek a sírok, itt egymást vágó sírok és rátemétkezések is többször előfordultak. A sí-