Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Kelet és Nyugat határán 131 rok tájolása döntően Ny-K kisebb-nagyobb eltéréssel, de néhány esetben előfordultak É-D ill. D-É irányítású sírok is (ezek közé tartozik a középső üres foltban talált sír is). Több esetben figyelhettük meg, hogy a halottat ácsolt koporsóban temették el. Pántokkal vagy vasszegekkel megerősített koporsók nem kerültek elő. Általánosnak mondható a halottak hátfekvésben, nyújtott testtartásban történt sírbahelyezése, de előfordultak különböző mértékben zsugorított, felhúzott lábú vagy ölbe tett kezű vázak is. A temetőt a 9. század közepe táján Pribina mosaburgi (Zalavár-várszigeti) hatalmi központjának kiépítésével párhuzamosan nyithatták meg, amikor a környező szigetekre és a parti területekre a központ kiszolgálására, ellátására szolgáló népeket telepíthettek. Ezek közé tartozhatott az ide temetkező közösség is. A közösségben uralkodó szigorú törvényekről három sír tanúskodik. Ezekben olyan egyének nyugodtak, akiknek büntetésből - talán éppen lopásért a boka felett levágták a bal lábfejüket. Nem lehet szó „post mortalis" cselekedetről, hisz két esetben ugyan a halottal együtt temették el a levágott testrészt, a harmadik sírból azonban hiányzott a bal lábfej, ezzel szemben a sípcsont és a szárkapocs csont sérült vége összenőtt, bizonyítva, hogy a „műtét" túlélésére volt némi esély. A mellékletek között avar leletanyagot gyakorlatilag nem találunk. Legfeljebb a díszítetlen, henger alakú, csont tűtartókat sorolhatnánk ide, de ebben az időszakban ezek már nem tekinthetők jellegzetesen avar tárgyaknak. A leletanyag mutat bizonyos rokonságot a hasonló korú Zalaszabar-Borjúállás szigeti temetővel, de a mellékletek sokkal szegényebbek. A viseleti tárgyak itt többnyire bronzból készültek és csak elvétve találkozunk ezüstékszerekkeí. Még élesebb eltérés a pogány temetkezési szokások tartós továbbélése. Erre utal az ételmellékletek adásának szokása. A húsmelléklet bizonyítékát, csontot viszonylag kevés sírban találtunk. Annál gyakoribb az ital melléklet. Szinte minden halott mellé tettek kerámiát, némelyik mellé három darabot is. A kerámiák kivétel nélkül kézikorongon készültek, méretben, formában és díszítésben is változatosak. Némelyik alján fenékbélyeg is található. Külön figyelmet érdemel, hogy az egyik sírsorban négy polírozott felületű palackot is találtunk, ami a 9. század második felének jellegzetes díszkerámiája környékünkön. Lengyel Imre osteoserologiai vizsgálatai szerint a palackos sírokba ugyanazon családhoz tartozó halottakat temettek. A női sírokban természetesen több a viseleti tárgy. A leggyakoribb függők egyszerű drótékszerek: sima huzalkarikák, esetleg két felhúzott pánttal díszítve, vagy lefelé szélesedő spirálcsüngőben végződve. A „ morva típusú" ékszerek közül csak a szőlőfürtcsüngős függők különböző változatai kerültek elő, de előfordult néhány ún. nyitrai típusú függő is, ami a Borjúállás szigeten hiányzott, a karantán ékszereket pedig az üveggyöngy- és lánccsüngős függők képviselik. A gyöngyök között gyakori a többtagú fóliásés a többnyire kék üvegpaszta rúdgyöngy, de előfordul az ugyancsak korábban divatos sárga folyatott díszű és a kék millefiori gyöngy is, ám a korszak egyik jellegzetes gyöngytípusa, az üreges üveggyöngy nem került elő. A ruhát díszítő fémgombokat sem találtunk, helyette a köznépre jellemző vasfülű üveggombokat tettek a sírokba. A gyűrűk száma sem nagy, ezek vagy poncolt díszítésű, pajzsos fejű- vagy bordás pántgyűrűk. Vaskés a női sírokban is előfordult. A férfi sírok még szegényesebbek. A leggyakoribb melléklet a vaskés, több halott vitte magával tarsolyban a tűzcsiholó acélt kovakővel. Fegyvermelléklet gyakorlatilag nem volt a sírokban: egyetlen ún. balti szerelékű tőrt találtunk és két félig betemetett sír földjébe lőttek bele köpüs nyílheggyel ellátott nyílvesszőket, nyilván a halottól való félelemből, esetleges visszatérésüket megakadályozandó. A 9. század egyik jellegzetes viseleti tárgyából, az agancsból készült, háromágú „sótartóból" három példányt találtunk. Az egyiken, a sérült felület ellenére felismerhetők a soporonkőhidai példányon is látható négylábú állatok. A leletanyag alapján az ide temetkező közösség etnikuma nehezen tisztázható. Az ékszerek többsége kereskedelmi tucatárú, így etnikumjelző szerepe csekély. A kérdés megoldásában a rítus sem nyújt kellő segítséget. Szent ligeteket több nép is tisztelt, de temetőnkhöz hasonló nagyobb üres foltokat más lelőhelyen még nem találtak. Talán az antropológiai anyag vizsgálata után többet lehet mondani. A temető használatának felső határa is nehezen meghatározható. Az előkerült leletanyag a 9. század második felére és a 10. század elejére keltezhető. A magyarság honfoglalásának alig találjuk nyomát. Mindössze három bronzból öntött lant alakú csat utal erre, ez a csattípus a 10. század elején a honfoglalókkal jelent meg a Kárpát-medencében. A 10. század közepére kialakuló, a magyar köznépi temetőket jellemző ún. „Bjeio-Brdo kultúra" emlékanyaga hiányzik, tehát a temetkezések valamikor a 10. század közepe előtt szakadtak meg. Ennek a csaknem egy évszázados használati időnek felel meg Lengyel Imre vizsgálata is: szerinte a temetőt 2-3-4 generációs nagycsaládok halottaival népesítették be. Müller R. ásatása 1981 (Kis-Balaton 10.1k). 71. ESZTERGÁLYHORVÁTI-HUSZÁRVÁR. A 12. századi kis templom és a körülötte lévő temető mellett és részben alatta 9.-10. századi gödrök és egy 7080 cm átmérőjű cölöpökből álló rendszer került a felszínre. Utóbbi talán a Zalavár-Rezestől a partra veze-