Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A római impérium határvidékén 93 Hunok, germánok (Müller Róbert) A római korban, mint láttuk, a fenékpusztai átkelő és környéke volt a jelentősebb. Ez a különbség még élesebbé vált az ezt követő hun-germán időszakban, hisz ebből az időből összehasonlítva a fenékpusztaival a balatonhídvégi átkelő környékéről még kevesebb lelettel rendelkezünk. A 4. század utolsó harmadában Kelet-Európában feltűnt nomád hunok részben alávetették, részben menekülésre kényszerítették a különböző germán törzseket. 395ben egy hun sereg már az Al-Dunánál tűnt fel, és rabolta végig az Észak-Balkánt, egy másik szárnyuk pedig a Kárpátokat megkerülve a Morva folyó völgyéig jutott. A támadás hatására a Kárpát-medence északi részén élő népek nyugatra menekültek, és ezzel kezdetét vette a nagy népvándorlás, amely alig néhány évtized alatt teljesen átformálta az európai viszonyokat. A 420-as évek végére a hunok meghódoltatták a Kárpát-medencében maradt germán törzseket, és Ruga nagyfejedelem a magyar Alföldre helyezte át székhelyét. 430 körül, már a Rajna mentén élő burgundokat támadta meg egy hun sereg. 440-442 között - kihasználva a kelet-római birodalom seregeinek lekötöttségét - a hunok végigrabolták a Dráva-Száva közét és a Balkánt. A rómaiak csak súlyos feltételekkel tudtak békét kötni. A 434-es szerződés értelmében a hunok megkapták a Dunántúlt (Pannónia Príma és Valeria provinciákat). A lakosság nagy része elmenekült ill. áttelepítették őket. Fenékpuszta a kivételek közé számít, hisz az erődben és közvetlen környékén kimutatható az élet folyamatossága. A nagyszámú, jellegzetesen késő római lelet mellett ismerünk az erőd területéről az 5. század első felérederekára keltezhető germán fibulát is. A római kori leletkataszter 34. lelőhelyén ezekben az évtizedekben is temetkeztek és cella memoriae-t építettek egy 4. századi téglasír fölé. 445-ben bátyjának, Bledának meggyilkolásával Attila vált a hatalom kizárólagos birtokosává. A 447-es támadást követően a Dráva-Száva köze is uralma alá került. A kétfrontos háború, - a nyugat- és kelet-római birodalom ellen egyaránt - azonban meghaladta a hunok lehetőségeit. A 451-ben nyugat ellen indított hadjárat döntő csatáját (catalaunumi mezők) nem tudta megnyerni Attila. A 452-ben Itália ellen vezetett támadás sem végződött teljes sikerrel, hisz Róma alól visszavonultak a hunok, elsősorban az ellátási nehézségek, a járvány és a hun törzsterületet ért kelet-római támadás hatására. 453-ban Attila meghalt. Örökösei ellen az alávetett kárpátmedencei népek a gepidák vezetésével fellázadtak, és 454-ben a máig sem azonosított Nedao folyó mellett döntő csapást mértek a hunokra, akik ezt követően kiszorultak a Kárpát-medencéből. Társadalmukról keveset tudunk. A források nomád életmódjukról tudósítanak. Általában folyók mentén létesített téli- és nyári szállásaik között vándoroltak hatalmas méneseikkel. A ló központi szerepet játszott életükben, könnyűlovas harcmodoruknak és veszélyes fegyverüknek, a reflex íjnak köszönhették harci sikereiket. Az arannyal bevont íj hatalmi szimbólumuk is volt. Az egyre jobban központosított hatalom felszámolta a korábbi törzsi-nemzetségi szervezetet, Attila közvetlen környezetében már alig voltak hunok. Az alávetett népek vezetőrétege is átvette a hun divatot, így nehéz egyértelműen meghatározni a hunok régészeti hagyatékát. Helyesebb hunkori emlékanyagról beszélni. Területünkről két előkelő sírt ismerünk, mindkettő a kor szokásának megfelelően magányos temetkezés volt. A 6. lelőhelyen (Keszthely-Gáti domb) egy harcost temettek el lovával együtt. Hiányos mellékletei - egy bronzból készített zabla töredékei, három ezüst csatkarika egy szíjbefogó lemezzel, egy ezüstkorong darabja, négy vas nyílcsúcs és egy vashenger - a MNM-ba kerültek. A téglagyári padmalyos sírba (5.1h.) egy 10 éves gyermeket temettek el. Egy másodlagosan felhasznált római korsón kívül a gyermek nyakán aranyhuzalból készült torquest (84,6 gr) lábánál aranycsattal záruló övet vaskéssel, a bokánál ugyancsak aranyból készült lábbelicsatpárt találtak. A különleges sírforma alapján felmerült, hogy a téglagyári sír és a többi Keszthely-környéki hunkori temetkezés a valószínűleg szarmata eredetű sadag népesség hagyatéka, akiket a hunok telepítettek erre a környékre, majd a betelepülő keleti gótok szorítottak északabbra. Balatonhídvégről szórványként ismert egy töredékes nomád tükör, egy a helyi lakosság által is kedvelt 5. századi tárgy, amit ezért nem tekinthetünk etnikumjelzőnek (Uh.). A Nedao menti csata után a germánok kiürítették Pannoniát, sőt 455-ben Avitus nyugat-római császár rövid időre vissza is állította Róma uralmát. Ez a fenékpusztai erődre is kiterjedhetett, amelyben - talán a további hadműveletekhez - óriási mennyiségű gabonát halmoztak fel. Az év végén azonban Avitus visszatért Rómába. 456 nyarán-őszén a Kelet-Európában élő keleti gótok a kelet-római császár, Markianosz szövetségeseiként elfoglalták Pannoniát. A támadásnak, amely Avitus ellen irányult, a fenékpusztai erőd is áldozatul esett. Minden védműben, épületben megtalálható az 5. század közepi pusztulásréteg. A temetetlenül maradt halottakat 457 tavaszán részben a nagy sütöde kemencéibe temették. A helyreállításra azért volt szükség, mert Thiudimer az egyik keleti gót király - Nagy Theoderik apja - valószínűleg itt rendezte be központját (iuxta lacum Pelsoidis). A helyreállítást a környékről összegyűjtött romani-