Évezredek üzenete a láp világából, 1996
A Kis-Balaton-rekonstrukció és környezeti hatásai 7 A Kis-Balaton-rekonstrukció és környezeti hatásai (Harkay Máté) 1. A Kis-Balaton „ős" állapotának jellemzése A Kis-Balaton még emberi történeti léptékkel mérve is, a közelmúltig a Balaton szerves része volt. A Balaton vízfelülete ma mintegy 600 km 2 . Ebből 1100 km 2 az É-i part mentén, 1454 km 2 a déli part mentén kapcsolódik a tóhoz. A Ny-i 2622 km 2 koncentráltan, egyetlen vízfolyás, a Zala torkolatánál csatlakozik a tó ma legnyugatibb öbléhez, a kb. 100 km 2 területű Keszthelyi-öbölhöz. A Balaton keletkezése a Würm III. jégkorszak második felére tehető, azaz alig 18-20 ezer éves. A kialakulásához vezető geológiai mozgások leállása után - mint minden tónál - a feltöltődés irányába ható folyamatok váltak uralkodóvá. Ezekre a viszonylag sekély tavak - amilyen a Balaton mindig is volt - természetszerűleg sokkal érzékenyebbek, mint a nagymélységű tavak. Fentiek alapján érthető, hogy az „ős"-Balaton felülete, víztömege a mainál lényegesen nagyobb volt. A Balaton évezredes vízállásváltozásainak abszolút értékéről a kutatók között viták folynak (Sági, 1968.; Bendefy, 1969.; Sági - Füzes, 1973.; Lotz, 1974.) de a tó „élete" szempontjából az alapvető tényekben a kutatók egyetértenek: A tónak nincs természetes fix küszöbű kifolyása, ezért vízszintjét - ezzel térfogatát és kiterjedéséi - az éghajlat határozta meg. Száraz periódusokban a tó visszahúzódott, míg nedves időszakban a vízszint addig emelkedett, amíg a befolyás és párolgás egyensúlyba nem jutott, vagy a déli partot „meghágva" kifolyást nem alakított ki magának, kezdetben a Dráva irányába is, majd kizárólag a Sió völgyében, a Duna felé. Az utolsó jégkorszakot követő felmelegedés hatására a vízszint erősen csökkent, megkezdődött a meder feltöltődése. A Kr.e. 10-12. évezredtől a geológiai és klimatikus tényezők mellett a növényvilág szerepe is érvényesült. (Zólyomi, 1952., 1966.) A Balaton vízfelülete 950-600 km z 8-3 m, vagy ennél is tágabb határok között ingadozott. A Balaton feltöltődési folyamatainak alakulásában jelentős szerepe van: — a külső hordalékterhelésnek, — a belső szervesanyag-képződésnek (tőzegképződés, biogén mészkiválás), — fentiek áramlások, hullámzás hatására bekövetkező átrendeződésének. A külső hordalékterhelés a Balaton keletkezésétől a Kr.e. 5. évezredig a vízgyűjtő növényzetének stabilizálódásával csökken. Ezzel együtt csökken a feliszapolódás üteme is (Zólyomi, 1966.). Ettől kezdve ismét gyorsul a folyamat. Ebben feltétlenül szerepet játszik a mocsári növényzet előretörése. A Zólyomi által leírt gyorsuló feliszapolódás abszolút számai azonban megbízhatatlanok, mivel a kutatás még nem terjedt ki az iszaplerakódások időbeni tömörödésére (Ligeti, 1974.) Természetesen sem a külső terhelés, sem a belső tőzegképződés nem éri egyenletesen a tó teljes területét. A beömlő patakok torkolata környékén nagyobb a hordalék-lerakódás, gyorsabban csökken a vízmélység, kedvezőbbek a feltételek a növényzet megtelepedéséhez. Ezt az általános képet a tó áramlása, hullámzása annyiban módosítja, hogy míg a szűk öblökben ez a hatás érvényesülhet, addig a nagyobb felületű nyílt vízterekben a keletkező iszap átrendeződik. Ezen elsőrendű feliszapolódások hatására mocsarasodik el, majd töltődik fel a Tapolcai-medence, a Hévízi-öböl és a mai Zala-völgyhöz tartozó, a balatonhídvégi szűkülettől Ny-ra eső terület. A Balaton D-i partjára merőleges somogyi dombok közötti öblöket viszont a vízmozgás által okozott hordalék-átrendeződések, a turzások választják le a Balatontói. Turzás szűkíti le a Balatont a Tihanyi-félszigettel szemben Szántódnál, és D-ről fejlődő turzás kezdi lefűzni a legnyugatibb öblöt, a mai Kis-Balatont is. A vízszintszabályozások előtti Balaton - és vele a mai Kis-Balaton területe is - rendkívül változatos élettér. A több méter átlagmélységű növénymentes központi víztérhez, az É-i öblök feltöltődése után is, délről és nyugatról sekélyebb öblök, esetenként a turzások által elzárt, csak a nyitva maradt „fokok"-kal kapcsolódó lagúnák csatlakoznak. A magaspartok kivételével - a tőzegtérképek tanúsága szerint - vízzel borított mocsarak és az ezeket szegélyező, már feltöltött berkek zárták le a tavat. Külön életterek voltak a homokos, növénymentes, néhol zátony szerű turzások is. A minden tó természetes és elkerülhetetlen öregedését okozó lassú feltöltődés és ezzel az életterek egy irányba mutató változása a Balatonnál erősen ciklikus. A természetes lefolyás hiányának hatására a tő hol összehúzódott - ekkor a mocsárvilág előretörhetett -, hol kiterjedt, és a hajdani mocsarak helyén ismét megjelent a nyílt víz. A vízszint-emelkedések természetesen megbontották a korábbi turzásokat is. Ezek részben eltűntek, részben szigetté váltak és helyettük újak keletkeztek. A tó életének fontos jellemzője volt az éven belüli - méteres nagyságrendet meghaladó - vízszíntíngadozás is. 2. Antropogén hatások a múlt századi vízszintszabályozások előtt Valószínűsíthető, hogy Kr.e. 1000-től már a lefolyási
