Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A kultúra hajnala • 25 JAVARÉZKORI KULTIKUS GÖDÖR ВALATONMAGYAROD-HOMOKI DŰLŐBŐL (Bánffy Eszter) A legutóbbi időkig az őskorban előkerült, kultikusnak ítélt tárgyakat, illetve jelenségeket kétféle módon próbálták értelmezni: az anyagból kiindulva a tipológia módszerével, vagy az elméleti vallástörténet alapján, néprajzi példák és az antik vallásból vett példák segítségével. Újabban azonban egyre inkább teret hódít a harmadik módszer: a régészeti kontextus vizsgálata. Igen fontos feladat ugyanis felmérni, hogy a régészet mennyiben járulhat hozzá a művészettörténeti és vallástörténeti problémák megoldásához: vagyis az így nyert eredményeket az előbbiekével összehasonlítva megállapítani, hogy a régészet mennyiben szolgálhat azok forrásául. E területen is vannak azonban még olyan időszakok, ahol az előbb említett vizsgálati módszerek bármelyikét is aligha lehet alkalmazni, mert az illető korból még alig ismerünk kultikus emléket. Ilyen a Kárpát-medence nyugati részének korai és középső rézkora. E terület késő neolitikuma, a lengyeli kultúra korai és klasszikus szakasza tölt ki, sok lelőhelyéről ismert időszak, az AlsóAusztriában és Csehszlovákiában előkerült Morva festett kerámiás kultúra közeli rokonaként jól illeszkedik a Délkelet-európai késő neolitikus festett kerámiájú kultúrák közé, mégpedig nemcsak edényművességét, hanem egész anyagi kultúráját és életmódját tekintve is. Kalicz Nándor kutatásainak köszönhetően a javarézkori Balatoni-kultúrának a szlovéniai, horvátországi Lasinja-kultúrához való rokonsága mára köztudott. E művelődésnek mára már számos lelőhelyét ismerjük, ezek azonban főként telepgödrökből, esetleg házakból állnak. A kultúra életmódjáról azonban még mindig keveset tudni, kultikus életéről pedig alig áll rendelkezésre információ. 1983 nyarán a Balaton délnyugati partja közelében, Homoki dűlő lelőhelyen egy kora középkori leletmentő ásatás során az erodált földből nagymennyiségű, korai Balaton-Lasinja-kultúrába keltezhető cserép került elő, és egy nagyméretű, szabályosan kerek gödör. Ezt a feltöltésben talált néhány cseréptöredék is keltezte. A gödörben égett agyagos-paticsos és steril fehér homokból álló rétegeket lehetett megfigyelni. A gödör fenekét úgy képezték ki, hogy a közepén egy összetapasztott, mészkonkréciókból álló szabályosan kerek dombot emeltek. A gödör széle felé pedig gyűrűszerűén lemélyítették a gödörfeneket. Ezt a körárkot erősen faszenes, paticsos föld töltötte ki. Itt került elő egy kb. 5 éves fiúgyermek csontváza is. Ezután felmerül a kérdés, vajon rituális rendeltetésű leletegyüttessel van-e dolgunk. Azt a hibát elkerülendő, hogy minden, nem teljesen világos funkciójú jelenséget kultikusnak értelmezzünk, rövid szemlét kell tartanunk az elméleti lehetőségek között. A leletegyüttesnek, első ilyen emlék lévén a BalatonLasinja-kultúrában, a kultúrkörön belül nincs párhuzama. Valószínűleg kizárhatjuk azt a feltevést, hogy máshonnan vett szokások értelmetlen utánzásáról van szó, vagyishogy azoknak, akik a gödröt ilyen módon megásták és a gyermeket gondosan beletemették, nem volt fogalmuk arról, hogy cselekedetüknek mi a tartalma. Másfelől ugyanilyen megalapozatlan lenne föltenni, hogy ennek a jelenségnek bizonyára óriási mitológiai háttere van, esetleg azt is, hogy közel-keleti mítoszokkal összehasonlítható. Minden bizonnyal a harmadik lehetséges magyarázathoz kell tartanunk magunkat: valamilyen neolitikusrézkori hagyomány első régészeti nyomát találtuk meg, amelynek egyelőre legfeljebb a típusát, elképzelését találhatjuk meg másutt, de epikusán (elmondva) nem tudjuk megfogalmazni. Ebben az esetben a hovatartozás csupán az egyes jelenségek és lelőkörülmények tipológiája alapján dönthető el. Egyenkénti részletekre kell hát bontanunk a balatonmagyaródi gödör kultikusnak vélt jelenségeit és külön-külön összehasonlítanunk az e területen közvetlenül előtte, utána élt, illetve vele egyidejű, de a szomszédos területeken előforduló kultikus jelenségekkel, mégpedig ebben a sorrendben: 1. Tekintve, hogy a gödörben és környékén talált leletanyag egyértelműen a Balaton-Lasinja-kultúra korai fázisára jellemző formákból áll, joggal fordulhatunk az azt megelőző korszak, a neolitikum vége, és a korarézkort jelentő fiatal lengyeli kultúra ideje felé. A gödörbe temetkezésre valóban sok példa akad, előfordult elsősorban a kései lengyeli kultúrában, valamint a morva festett és a legfiatalabb Stichband körben, de ismeretes a Balaton-Lasinja-kultúra elterjedési területétől délre, a Sopotés a Vinĉa D1-D2 kultúrákban is. Ezek közül a legfontosabbak: a lengyeli kultúra végső szakaszának lelőhelyén, Veszprém-Felszabadulás úton került elő egy apszisos ház, amelynek alapárkában egy kb. 6 éves gyermek feküdt. E lelet alig valamivel lehet idősebb, mint a balatonmagyaródi gödör anyaga. A lengyeli kultúra egyik, ma még nem kellőképpen értett furcsasága, hogy míg a keleti részében nagyobb, rendezett temetőket találni (pl. Aszód, Zengővárkony), addig a kultúra nyugati területein, Ausztriában és a morva festett körben csupán egy-egy gödörben eltemetett halott, vagy még inkább csupán egyes eltemetett emberi maradványok, részleges temetkezés nyomai kerülnek elő. Ez természetesen nem minősülhet szokványos temetkezésnek, a telepekhez tartozó rendes temetők eddig ismeretlen okból nem maradtak ránk. Tekintve, hogy a szomszédos ausztriai területeken, Szlovákiában és Morvaországban a lengyeli kultúra egésze a jól kutatott időszakokhoz tartozik, a Dunántúl nyugati részében pedig