Évezredek üzenete a láp világából, 1996

26 Bànffy Eszter - Bondár Mária - M. Virág Zsuzsanna az utóbbi időben szaporodtak meg a régészeti adatok, egyre kevésbé lehet a temetők hiányát a kutatás hiányosságának számlájára írni. A szlovákiai Branĉ (Berencsváralja) település és temető a keleti lengyeli körhöz tartozik. A Nitra-Brodzany, valamint a Ludanice fázisba tartozó (tehát kora- és javarézkori) lelőhelyen tárták fel a 271. gödröt, amelybe fejjel lefelé egy gyermeket dobtak. Nem ismeretlen ez a szokás nyugatabbra, Csehország késő újkőkorában sem. A Kárpát-medencétől délre csak egy párhuzamra akadtam a Vinca-kultúrához tartozó Gomolaván, ezeknek a száma azonban a további kutatásokkal még nőhet. A Balaton-Lasinja-kultúra virágzása után is előfordul ez a széles körben, bár mindig szórványosan elterjedt temetkezési mód. A vuĉedoli erődített kora bronzkori telepen az ún. „Herrenhaus" pincéjét még az előzőleg ott élt badeni kultúra embere használta: később, a vuĉedoli közösségben az elhalt csecsemők és kisgyermekek temetkezőhelyéül is szolgált. Jellemző, hogy a nemek szerinti fektetés megegyezik a magyarországi badeni és a korábbi, középső rézkori Bodrogkeresztúri kultúrában általánossal. E sírok nagy része bizonyíthatóan a telephez tartozó gödrökből került elő, némelyikük egyenesen házak alól vagy azok alapárkából, ezért az esetek számottevő részében az ásató építési áldozatként értelmezte őket. A középső rézkori Balaton-Lasinja-kultúráról kerámiáján és telepgödrein kívül alig néhány valódi ház ismeretes a mai napig, nem tudni tehát, hogy előfordult-e a házak alapozásakor elhelyezett építési áldozat. Ennek eldöntésében segíthet a balatonmagyaródi gödörben talált további tárgyak és jelenségek egyenkénti vizsgálata. 2. A hasonló, gödörből előkerült csontvázak közül a legtöbb gyermek vagy legalábbis infáns korú. Anélkül, hogy e helyen részletezni akarnám ezt a sokat tárgyalt és az őstörténet egészére kiható jelenséget, megjegyzésre méltó, hogy a Kárpát-medence őskorán kívül térben és időben másként bánnak a csecsemő és gyermek halottakkal, mint a felnőttekkel. Manu törvénykönyve szerint a két éven alul meghalt gyermekeket nem lehet a szokott rítus szerint elhamvasztani, csak a földbe temetni. Nyugat-Afrikában a csecsemőket nem temetőbe, hanem az út mentén korsókba temetik, hogy az arra járó nők könynyebben testükbe fogadhassák és újraszülhessék őket. Aki nemrégen született, az még közeli kapcsolatban áll a földdel, az ősök világával, s egy ilyen testbe könnyebben költözhet a család vagy egy nagyobb közösség védő hatalmú őse. Ezért van a gyerekeknek sok helyütt külön temetkezőhelyük és holttestük építési áldozatként is hatásosabb. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy feltétlenül emberáldozatról, rituális gyilkosságról van szó, az ismert több tucat előfordulás - talán a b ranĉi gödröt kivéve - mind szabályos temetés, ez fontos közös tulajdonságuk.) 3. A kisgyermek csontváza mellett előkerült konglomerátum egyik oldala lapos, enyhén homorú, a másik hengeres kiképzésű. Formája őrlőkővé teszi hasonlatossá, a meszes homokkal megkötött kavicsok azonban túl durva szeműek, a célnak nemigen felelhettek meg. Ez két értelmezési lehetőséget enged: vagy a megmunkálás közben ébredt rá készítője, hogy az őrlőkő használatra alkalmatlan, vagy pedig eleve sírmellékletnek szánta. A konglomerátumnak mindkét esetben a gabonához van gyakorlati vagy elméleti - köze, a gabona pedig a termés gazdagságával, a termékenység gondolatával áll kapcsolatban. A közösség jólétét célzó rítus pedig valóban az építési áldozatok egyik fő oka lehetett. 4. A gödör aljának különleges kialakítása szintén értelmezhető. A mészkonkréciókból álló halom és a körülötte lévő gyűrű olyan alakzat, amely több helyen és formában is felbukkan a Kárpát-medence neolitikumában és rézkorában. Jellegük és leletösszefüggéseik alapján joggal hozhatók az antik világból is jól ismert „omphalos"-szal kapcsolatba. Ilyen köldökszerű kiképzési móddal találkozunk a herpályi teli későneolitikus (a Herpályi kultúrához és a prototiszapolgári-kultúrához tartozó) házainak padlóján, agyagból formázva. Ilyen alakúra képezték ki a szarvasi, Bodrogkeresztúri kultúrába tartozó kultuszhelyet, de ugyanez az „omphalos" látható az Öcsöd-Kováshalmon előkerült, festett szentélymodell padlójának a közepén, a késő szakáiháti időszakból. Az „omphalos" valaminek a köldökét, közepét jelenti, tehát központi helyet szimbolizál. Telepről lévén szó a balatonmagyaródi gödör esetében is, amelyet védeni kellett, ezek a feltételezett és hozzávetőleges jelentéstartalmak beleillenek abba az elképzelésbe, hogy építési áldozatról lehet szó. 5. Mivel a felszín lepusztult, nem tudni, vajon a gödör egy házhoz tartozott-e vagy az egész közösség építési áldozata lehetett, amelyet a házak között szabadon hagyott térség közepébe ástak - mint ezt egy herpályi példa is mutatja. Ez utóbbi feltételezés mellett szólhat a gödör feltöltésének rétegzettsége is. C. Colpe hagyományos meghatározása szerint az áldozati gödör jellemzői a szokatlan körülmények és az ismétlés. Az áldozóhely, kultikus gödör, bothros általánosan ismert jelenség volt Közép- és Délkelet-Európa neolitikumában és rézkorában, valamint a Közel-Keleten is, ahogyan azt számos példa bizonyítja. Az itt tárgyalt gödör azonban több szempontból is eltér a „bothros"-októl. A szokatlan körülményeknek ugyan eleget tesz, de az ismétlődésre nem bizonyíték a rétegződés jellege: két égett, faszenes réteg és fölötte a záró, steril fehér homok. Nincs nyoma edény-, növényi vagy állati, véres vagy vértelen áldozatnak. A rétegződés értékelése pedig amúgy is óvatosságot igényel, hiszen a lassú, természetes betöltődés is létrehozhat hasonló rétegeket. Jelen esetben azonban az, hogy a gödör véletlenszerűen és lassan temetődött be, éppoly valószínűtlen feltételezés, mint amilyen megalapozatlan dolog lenne pusztán a rétegződés alapján both-