Évezredek üzenete a láp világából, 1996

24 Bánffy Eszter - Bondár Mária - M. Virág Zsuzsanna A TŰZDELT BARÁZDÁS DÍSZŰ KERÁMIA KULTÚRÁJA (FURCHENSTICH KERÁMIA) Az új, a Dunántúl területét északi, nyugati és déli irányban is meghaladó, ezúttal közép-európai eredetű kultúra edényművességének fő jellegzetessége, a gyak­ran mészbetéttel is hangsúlyozott, ún. tűzdelt barázdás díszítés lett. Az anyagi kultúra gyökeres átalakulását az újfajta egy fülű korsók, fazekak, alacsony bögrék megje­lenése is tükrözi. Az edényművességben kimutatható jellegzetességek mellett, a kultúra közép-európai eredetét, az önálló alpi fémművesség kibontakozása is hangsúlyozza. Az Alpok előterében több lelőhelyen is felfedezhető, kialakuló réz­feldolgozás legkorábbi hiteles dunántúli bizonyítéka (Zalavár-Mekenye, 75.1h.) a Kis-Balaton vidékén került napvilágra. A Furchenstich kerámia fémművességének közép-európai kapcsolataival tovább folytatódott az a Balaton-Lasinja-kultúra idején megindult folyamat, mely a dunántúli metallurgia kelet-kárpátitól elkülönülő fejlő­déséhez vezetett. A Furchenstich kerámia kultúrájának települési kö­rülményeit, gazdálkodásának jellegét még nem ismerjük eléggé. Úgy tűnik, az anyagi kultúra megváltozásán túl­menően, a telepek száma és intenzitása is visszaesett a megelőző időszakhoz képest. Ez a kép mutatkozik a Kis­Balaton térségében is, ahol a telepeket a magasabb dombhátakon találjuk. (Zalavár-Mekenye, 75.lh.; Bala­tonmagyaród-Hídvégpuszta, Déli rév, 113.1h.) Térsé­günkből csak gödrök ismertek, míg egyéb dunántúli te­lepekről kisméretű, földbe mélyített házakról tesznek említést. A kultúra temetőit nem ismerjük, a Kis-Balaton vidé­kén egyetlen temetkezésről sem tudunk. Az eddig meg­ismert néhány magányos sírlelet alapján, a csontvázas és hamvasztásos temetkezés egyidejű szokására gondol­hatunk. A középső rézkor harmadik, befejező szakaszában, az anyagi kultúra újabb, ezúttal fokozatos változása figyel­hető meg. Az edényművességben a tűzdelt barázdás dí­szítés elenyészővé válik, helyette a mészbetéttel erőtelje­sen hangsúlyozott, kimetszett díszítés lett uralkodóvá. Változnak az edényformák is, tölcséres nyakú, erősen profilait tálak jelennek meg, feltűnnek a szalagfülű kor­sók és az alagútfülű edények, melyek már a késő rézkori badeni kultúra legkorábbi, ún. bolerázi csoportjának ki­alakulását vetítik előre. A középső rézkor végén megje­lenő új jellegzetességek, a Dunántúlon túlmenően, Kelet­Magyarországon és Szlovákiában is feltűnnek, jelezve azt a bonyolult integrálódási folyamatot, mely a badeni kultúra kialakulásához vezetett. A Protoboleráz időszak jelenleg ismert, legnyugatabb­5. kép: Öntőtégely töredéke 2-3 Rézékszerek 4-5 Tűzdelt barázdás díszű korsók Furchenstich kerámia kultúrája (Zalavár-Mekenye 75. lh.) ra fekvő lelőhelyei a Kis-Balaton vidékén kerültek elő. (Keszthely-Fenékpuszta, Vasúti őrház, 28.1h.; Keszthely­Halászrét, 35.lh.) Az egyik lelőhely jelentőségét egy máig egyedülálló épület maradványának előkerülése is kiemeli. A nagyméretű, különleges alakú építménynek kultikus, vagy közösségi jelentősége lehetett, melyet a belőle előkerült tengeri csigából készült kürt és a ke­mencék mellett talált, megpörkölődött emberi koponyák előkerülése is hangsúlyoz. (Keszthely-Halászrét, 35.1h.) A Protoboleráz időszak még viszonylag új fogalom a rézkor történetében. Újabb adatok szükségesek még ah­hoz, hogy a leletanyag jellegzetességeinek körvonalazá­sán túllépve, a korszak települési jellegzetességeit és gazdálkodásának jellegét körvonalazhassuk. A PROTOBOLERÁZ HORIZONT

Next

/
Oldalképek
Tartalom