Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A kultúra hajnala 21 KORARÉZKORI KÖRÁROK BÁLA TONMA GYARÓD-HÍD VÉGPUSZTÁRÓL (Bánffy Eszter) Balatonmagyaród-Hídvégpusztán a Zala folyótól délre eső dombon a klasszikus és legkésőbbi lengyeli kultúra nagyméretű települése a környék hasonló újkőkor végi, rézkor eleji telepeinek sorába illeszkedik. A dombnak a folyóhoz közel eső, északi végében azonban 1986-ban Horváth László ásatásán egy, a lengyeli kultúrához tartozó erődítésrendszer nyomai bukkantak elő és ez a lelet már különös jelentőségűvé avatja a kora rézkori falut. A kettős körárkot a későbbi beásásai és egy északról nyitott egykori homokbánya miatt ugyan nem lehetett teljesen feltárni, az eredeti alakzat mégis kiszerkeszthető. Ennek alapján kitűnik, hogy nem pontosan kör alakú, hanem ovális árokrendszerről van szó, melynek átlagos átmérője 80, illetve 120 m körüli volt. Mindkét árok lefelé keskenyedik - szélességük nem haladja meg a két métert, átlagos mélységük pedig csupán 180-200 cm. A körároknak teljes épségben csupán a délnyugati része maradt meg és ettől keletre egy hosszabb árokrészlet, amely feltehetően az egykori rondella külső gyűrűjének része volt. A körároknak négy kapuja lehetett, amelyek nagyjából a négy égtáj felé néztek. Épen maradt a nyugati és a déli kapu, egy gödör (a 282. objektum) pedig talán a keleti kapu cölöperődítésének része lehetett. A belső árkon belül húzódik egy sokkal keskenyebb árok maradványa (343., 341. és talán a 280. obj.), amelyben az egyes cölöplyukak ugyan nem voltak kivehetők, de a más körárkokkal való összehasonlításból mégis talán az következik, hogy cölöpkerítés, paliszád nyoma lehet. Az is elképzelhető, hogy ez a védmű - ha valóban az volt nem futott végig a belső körárok mentén - talán csak a veszélyeztetett pontokon építették ki. Ez Hídvégpusztán mindvégig a nyugati és a déli oldal volt, vagyis a dombhát, hiszen északról és keletről víz vagy mocsár határolta a lelőhelyet. A déli kapu közelében feltárt 329. obj. valószínűleg egy ház cölöpárkainak maradványa. Ezideig csak egy hasonló példa ismeretes: a Nagyszombat (Tranava) közelében található Bucany lelőhelyen az egyik kapu közelében egy megaron típusú ház állt (Bujna-Romsauer 1986). A Közép-Európa hatalmas területeit lakó és hosszú életű lengyeli kultúrára igen jellemző a körárokrendszerek építése. Legutóbb J. Petrasch gyűjtötte össze a főként német, osztrák, cseh és szlovák területen ismert körárkokat (Petrasch 1990). Magyarországon eddig a nyugatdunántúli Sé és Becsehely lelőhelyekről ismerünk ilyen árokrendszereket és légifelvételek alapján talán Tolna megyében is azonosítani lehet néhányat (Kalicz 1977, 1978, 1983, Kalicz-Károlyi 1977). , E közép-európai körárkok közös jellemzője, hogy szigorú, kanonizált szabályok szerint épültek: kör alakúak voltak, egy vagy két koncentrikus árokból állnak, az árkok sekélyek voltak (általában 2 méter alatt) és igen jellemző az is, hogy a körárkok általában kisméretű belső területén nem került napvilágra sem épület, sem gödör, még jelentősebb leletek sem, tehát üresek voltak. Ezen kívül igen fontos tulajdonságuk, hogy szinte valamennyien (talán az egy alsó-ausztriai Wetzleinsdorf kivételével - Urban 1983) a lengyeli kultúra kialakulásának fázisából vagy korai szakaszából származnak, sőt nem ritka a lengyeli kultúrát megelőző vonaldíszes kerámia népének kultúrájába tartozó árokrendszer sem. A mondottakból már következik, hogy a Balatonmagyaród-hídvégpusztai körárok a „kanonizált" körárkoktól több jellegzetességében különbözik. Először is nem kör, hanem ovális alakú, egy épület állt a belső terében és főként a lengyeli kultúrának nem a korai, hanem a klasszikus, sőt az árok feltöltésében talált leletek tanúsága alapján a legkésőbbi szakaszába keltezhető. A fenti két megállapítás talán oksági összefüggésben is áll egymással: feltehető ugyanis, hogy a középeurópai körárkok nagy hasonlóságának az is oka, hogy az egykori építők meglehetősen szűk időhatárok között tevékenykedtek (a korai lengyeli időszakban), így az eltérést a hídvégpusztai körárok jóval fiatalabb volta is magyarázhatja. Kelet-Magyarország területéről eddig csupán a szarvasi körárok volt eddig ismeretes (Makkay 1980), mely későbbi a hídvégpusztainál, legújabban azonban már Füzesabony térségéből is feltárásra került hasonló árokrendszer (Kállay 1990), ez pedig időben már közel áll hozzá. Remélhetőleg a leletek szaporodásával hamarosan fény derül arra is, hol és milyen módon élt tovább a körárkok építésének szokása a rézkorban. Természetesen a nagyszámú körárok ismerete régebben is, ma is arra ösztönzi a kutatókat, hogy rendeltetésükre valamilyen egységes magyarázatot leljenek. Mindenekelőtt tisztázni kell azt a kérdést, hogy vajon e körárkok védelmi vagy más feladatot láttak el. Itt magától értetődik, hogy nem beszélünk azokról a településekről, amelyeket árokkal, kerítéssel vettek körül, hiszen az ilyen esetekben egyértelmű a védelmi funkció (mint például a kultúra névadó lelőhelye, Lengyel esetében is). A településektől teljesen külön helyen épített vagy azok közelében, de elkülönülten fekvő körárkok (mint a hídvégpusztai is) azonban aligha láthattak el védelmi szerepet, hiszen legtöbbjük üres teret fog közre vagy csak egy épület áll az árokrendszeren belül. Különösen nehéz védelmi funkciót feltételezni az ilyen, viszonylag keskeny és sekély árkok esetében, mint amilyen itt került elő - bár van, aki szerint az ilyen árok a döntő pillanatban épp annyi időre jelentett az ellenség számára akadályt, amíg a védők harci fölényre tettek szert