Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

PARIS ANELLA EMLÉKEZÉSEI RIPPL-RÓNAIRÓL Bevezetés Nevelőapám, Rippl-Rónai József születésének százéves évfordulója alkalmával Genthon István műtörténész által rendezett nagyon szép emlékkiállítás sikerét látva kedvet kaptam, hogy Józsi bácsival és Lazarine nagynénémmel együtt töltött éveimről emlékezéseimet feljegyezzem. Ez persze részemre ma már nem könnyű feladat, mert a háztartási gondok és a ma oly divatos feledékenység elég sok akadályt jelentenek. Az is úgy tűnik fel előttem, hogy nagy festőművész műalkotásai és az ezekkel foglalkozó esztétikai írások nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mint magánéletének körülményei. De miután a művész teremtő munkája és életkörülményei egymást erősen befolyásolják, mégis azt gondolom, hogy életkörülményei azok körében érdeklődésre számíthatnak, akik őt személyesen ismerték vagy életművét ismerik. Ez annál is inkább valószínű, mert környezetében amúgyis sok híres ember fordult meg és ezek a vonatkozások az érdeklődést csak fokozhatják. Az sem közömbös szempont, hogy Rippl-Rónai 1910-ben írt és 1911 -ben a Nyugat című folyóirat kiadásában megjelent Emlékezéseim gyorsan elfogyott és nemrégiben érdemes volt e művet újból kiadni. Viszont én éppen 1910-ben váltam mellette családtaggá és így, különösen az utolsó 17 évről szinte kötelességem feljegyezni mindazt, ami elmondásra érdemes, vagy kellő tapintattal elmondható. De a Párizsban töltött időből származó néhány olyan körülményre is kitérnék, amelyeket Lazarine nagynénémtől hallottam és amelyek az említett Emlékezéseiből kimaradtak. írásom csak magánéletének körülményeivel szándékozik foglalkozni, mert műalkotásainak műtörténeti vagy esztétikai méltatására nem érzem magam hivatottnak. — De ez felesleges is volna, hiszen Rippl-Rónai életművéről sok kitűnő írás látott már napvilágot. Különösen értékesek Rippl-Rónai régi barátjának, Petrovics Eleknek abban az időben megjelent cikkei, amikor a nagyközönség közönnyel, sőt elutasítóan nézte Rippl-Rónai újszerű és egyéni jellegű műveit, valamint a róla írt és 1942-ben megjelent könyve. Ugyancsak magas nívójú cikkek jelentek meg róla részben még kortársaitól, mint Lyka Károlytól, Farkas Zoltántól, Fülep Lajostól, Malonyai Dezsőtől, Elek Arthurtól, majd a következő generációból Rabinovszky Mariustól, Bernáth Aurél festőművésztől és Genthon Istvántól. Művészettörténeti értékelése szempontjából nagy jelentőségű Genthon Istvánnak 1958-ban megjelent kitűnő könyve, amely jól válogatott színes reprodukcióival kerek képet nyújt Rippl-Rónai életművéről és mintegy betetőzését jelenti a Rippl-Rónaival foglalkozó írásoknak. Végül még egy buzdító szempont: életkörülményeiről aránylag sok téves — sőt gyakran rosszindulatú — adat van forgalomban és ezeknek helyreigazítását is nekem kell vállalnom. E néhány általános jellegű mondanivaló után immár áttérhetek emlékeim felidézésére. Hogyan kerültem a kaposvári Róma-villába? Ahogy most emlékeim után kutatok — elsősorban arra a két fényképre gondolok, amelyek szüleim hálószobájának fiókos szekrényének lapján álltak — és amelyeket, mint körülbelül 56 éves kisleány — hogy úgy mondjam, szinte félelemmel vegyes tisztelettel —helyesebben bámulattal néztem mindig. Főleg arra a nagybajuszú, hosszú hajú, szép mély nézésű szemű és