Horváth János: Kunffy Lajos, 1993

Bejáratos lett a mester műtermébe és szalonjába. Imponálóak voltak számára Munkácsy sötét tónusaiból felcsapó fehérek. A szolidan modern plein airrel viszont, mint szalonképes divatiránnyal kacérkodott már. Emlékezését idézzük: „A szép párizsi benyomásokkal és azzal a sikerrel, hogy első képemmel a párizsi Szalonban szerepelhettem, jó hangulatban utaztam haza Magyarországra azzal a tervvei, hogy nyáron át megfestek egy igazi plein air képet. " így született Gálosfán a „Vízhordó fiú". — „Alaposan megrajzoltam, és a napfény jól kifejezésre jutott a vásznon. Az őszi tárlaton, a Párizsban kiállított képpel együtt kiállítottam Budapesten a régi Műcsarnokban. Ez volt az első kiállításom Budapesten" — beszéli el a művész a 80 éves korában megírott memoárjában. 1895-ben ismét Münchenbe ment, és műtermi munkába fogott. „Jób" címmel bibliai tárgyú nagy képet festett az „Ezeréves Magyarország" pályázatra. Az óriási reprezentációval rendezett kiállításon Munkácsy műveinek társaságába került a kép, mivel azokkal mutatott rokonságot. Később így értékelte ezt Kunffy: „Sajnáltam a müncheni intermezzót, visszarántott a sötétebb, komorabb piktúrába. Ha 24 éves koromban tovább Párizsban maradok, piktúrám kétségtelenül világosabb, üdébb színek felé tendál. " 1897-ben szülei biztatására másfél évre hazatért, hogy befejezze jogi tanulmányait, aztán visszament Párizsba. A breton tengerparton festette a dekoratív, szecessziós hatású „Bretagne! tengerparton" (1898) című képét. Korszerű és szép alkotás. (A mai években sok nemzetközi kiállításon szerepelt.) Párizsban festett képei közül érdekes a „Vitatkozó francia papok" (1899), amely az új szalonban kiállítva hozott sikert. Az éjszakai jelenetet ábrázoló kép technikailag hasonló Rippl-Rónai fekete korszakos műveihez. A két kaposvári művész ez időben gyakrabban járt már össze. 1899 nyarán hazajött apja