Horváth János: Kunffy Lajos, 1993
Kunffy Lajos a magyarországi századfordulónak és a XX. század első felének kitüntetett művésze kevés híján egy évszá2:adnyi művészeti és történelmi sorsforduló tanúja volt. Művészként nagy értékű életművet, a szellemi arisztokrácia tagjaként példaadó közéleti magatartást hagyományozott az utókorra. Egy rr agyar falucskából indult a felemelkedése a múlt század utolsó harmadában. Közel húsz évet töltött a művészet fővárosában, Párizsban, ahol a szalonok kiállításainak rendszeres szereplője volt. Napfénytől derűs, impresszionisztikus festményeinek témáit a szülőhazájában lévő vidéki birtokának életéből merítette. A birtokán élő népviseletes parasztok és tarka ruhás cigányok oly egzotikus vonzerővel jelentek meg a képein, mint a kortárs francia Lucien Simonén, vagy Cottet-én a breton nép, illetve az amerikai Remington képein az indiánok. Pályájának fénykorában tagja volt a magasabb körű franci з társasági életnek. Rodin, Munkácsy, Besnard, Lhernritte, La Touche és Lucien Simon művészek bizalmas köréhez tartozott, ügyes kultúrdiplomatának bizonyulván, megkapta a francia becsületrend lovagkeresztjét. A két világháború következményeként kialakult társadalmi és határviszonyok okozták a fokozatos elszigetelődését Európától. Nemesi földbirtokát a szocializmus felszámolta. Csak a művészetével szerzett tekintélye óvta meg személyét a politikai meghurcoltatástól. A mai emlékezetben, mint békés, fehér szakállú pátriárka él, kinek Somogytúron kellemes múzeum lett az otthona. Aki viszont elolvassa a művész emlékiratait is, meglepve élvezheti az elbeszélése nyomán feltáruló életút kulisszatitkait. Rövid ismertetőnkben Kunffy visszaemlékezéseire is támaszkodva nyújtjuk a művészetének korszakok szerinti tagolását, és megkíséreljük érzékeltetni hozzá a művész által elbeszélt korrajzot is. 1869. október 2-án Orciban született, művészetkedvelő családban. Az édesanya, leánykori néven Hochsinger Hermina négy gyermeket szült. Népi textilhímzések készítésével, házi muzsikálással, jótékony célú rendezvényekkel tette színesebbé, lelkileg gazdagította a család életét. Az apa, Kunffy Adolf, „az utolsó garibaldista", ifjú korában Kossuth Lajos eszméitől áthatva négy évig szolgált Nápolyban Garibaldi seregében, a magyar légió zászlaja alatt. Itt várakoztak az egykor volt 48-as honvédek a szabadságmozgalom felújulására. A remény szertefoszlása után a fiatalember Somogyba költözött földbérlő gazdálkodónak. Ügyes és szorgalmas munkával tekintélyes földbirtokot szerzett, és hozzá elnyerte a nemességet is. Az olaszországi élményeit megírta és kinyomtatta. A földbérlemény kezdetben Orciban, azután Gálosfán, majd Vargán volt. Kaposvári otthonukban rendezkedtek be a polgári életforma szerint. Kunffy Lajos elemi és középiskoláit Kaposváron végezte. A vakációk idejét falun töltötte. Kisdiák korában kitűnt rajztehetségét elsőként az olasz Galimberti Alajos festő, majd az éppen Somogyban működő Koroknyai Ottó gondozták. Ha festékhez nem jutott, maga kevert mindenféle füvekből színeket. Érettségi után Pestre került a jogi egyetemre, s ezzel párhuzamosan a Mintarajziskola óráira is eljárt. Greguss János professzornál gipszmodell után kellett rajzolnia. A festészeti technika gyakorlása érdekében lemásolta Benczúr Gyula: Hunyadi László végbúcsúja című képét. A második jogászévében a Pesten divatos Vágó Pál műtermében tanult élő modell után rajzolni. A harmadik jogászévét a kötelező katonaság leszolgálására fordította. Ezt követően 1890-ben Münchenbe ment, a századvégi művészélet egyik központjába. Hollósy Simon magániskolájába járt egy
