Horváth János: Kunffy Lajos, 1993

közösen rendezett kiállítást. Egyre fokozódó elismerés vette körül az idős mestert. 1955-ben Pekingbe is elvitték a Glatz-cal közös kiállítását. 1956-ban önálló kiállítása volt a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, 1958-ban pedig a műtermét nyilvánosan látogatható Kunffyképtáná avatták. Megkapta a Munka Érdemrendet (1959) és az Érdemes Művész kitüntetést (1960). Életének utolsó nagy kiállítása 1960-ban az Ernst Múzeumban volt. 1962. március 12-én hunyt el Kaposváron a kórházban, 93 éves korában. Műtermének bejárata előtt van domborműves arcképét ábrázoló síremléke. Teljes hagyatékát megvásárolta özvegyétől az állam. A hagyatékból történt meg a kúriaépület berendezése emlékmúzeumként 1979-ben. A bútorok és az egész életművet reprezentáló festmények a művész által kialakított eredeti elrendezésben fogadják a látogatókat Somogytúron, a Balatonlellétől déli irányba vezető műút mentén. Kunffy összes alkotásainak száma közel 2000 darabra tehető. Jórészt olajfestményeket, de pasztellképeket, olajvá2latokat, rajzokat, akvarelleket és egy-két szobrot is alkotolt. Ebben a számban sajnos benne foglaltatik a második világháború alatt elpusztult vagy elrabolt 1000 db kép is. Európa számos múzeumában Párizs, Róma, Milánó, Bukarest és Budapest és főleg magángyűjteményekben találhatók meg a művei. Kaposvári magántulajdonokban néhány száz darab műve van. A legteljesebb kollekciója a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban van, több mint 300 db olaj- és pasztellfestmény és grafika. E gyűjteményt maga a műves? válogatta oly módon, hogy már 1952-ben 20 főművét, közöttük a „Jób"-o\, a „Gyermektemetést" odaajándékozta. Újabb nagylelkű adományozásokat tett, s az állam által megvásárolt hagyaték is a IVÁNYI GRÜNWALD CIGÁNYGYEREKEKET FEST, 1926 kaposvári múzeum tulajdonába került. Ez a múzeum, mint a Somogy megyei múzeumi szervezet központja rendezte és működteti a somogytúri emlékmúzeumot. A művészettörténeti stíluskategóriák szerint Kunffy a plein air festészet mestere, azonban több korabeli stílushatást is beépített művészetébe. A kezdeti akadémista stílusát (Jeremiás próféta, 1895.) egy rövid romantikus színezetű Munkácsy-igézet váltotta fel (Jób, 1896). Ezt a fiatal francia művészek által képviselt, ma szecessziósnak nevezett stílus követte (Bretagnei tengerparton, 1898, Feleségem a pálmaházban, 1903). A hazai motívumok keresése közben összegeződtek művészi tapasztalatai a nagybányai szellemnek megfelelő plein air naturalista stílusban (Gyermektemetés 1907). A keze olykor virtuóz