Konferencia a Kis-Balaton régészeti kutatásairól, 1988
Dr j;CLTĈ LÁSZLÓ - Dr.SZENTPÉTBRI JÓZSEF ĥ Vórs-Papkerti IX-XI. századi temető A Vörs határában levő "Papkert" területén az 1933-as szondázás után 1984 óta végzünk régészeti kutatásokat. Ezidáig mintegy 6.000 m2-en 433 csontvázas sír feltárására került sor. Közülük 9 tartozott a korabronzkor.' 1 , kisapostagi kultúra korszakába, a többi 421 sírt pedig a visz. a VIII. sz. végén induló és a XI/XII. század fordulója tájékán záruló temetőhöz sorolhatjuk. Sikerült behatárolnunk a sírmező Ny-i és É-i szélét, valamint valószínűsíteni D-i és K-i kiterjedését is. (Az eddig feltárt sírok az egykori temető megközelítőleg fele részét jelenthetik.) A teuetkeiések csaknem fele melléklet nélküli, ezekhez jelképes (üres) sírok is járulnak. További (kb.l/6-nyi) rész nem tartalmazott régészeti szempontból értékelhető leletanya*jt; így előadásunk a sírok fennniaradó 1/3 részének elemzésén alapul. A Papkert-B elnevezésű temetőhöz tartozó település néhány objektumát, köztük egy féli?; földbemélyített, kőktmencés, cölöpszerkezetes hazat találtunk a Papkert-A lelőhelyen, kb. 800 m-rel távolabb, északra. A sírmező eddigi leletanyaga régészetileg az alábbi főbb csoportokra bontható: késő avar kori, "IX.századi", honfoglaláskor! és Árpád-kori leletegyüttesek. A griffes-indás késő avar népesség hagyatékát a temető egész területén megtaláljuk. A korabeli társadalmi rétegződés szempontjából figyelemre méltó a gazdag lovas harcosok és a ló nélkül eltemetett díszöves személyek területi elkülönülése. A temető Ny-i részén bronzveretes Övű férfiak bolygatatlan sírjait találtuk. A K-i szélen levő gazdag lovas harcosok temetkezéseit módszeresen kirabolták. Ez utóbbiak többsége aranyozott bronzveretes övvel és díszesen felszerszámozott harci paripával rendelkezett.Fegyverzetük csontmerevítős reflex-íj és szakállas balta. Különleges szépségűek a 371. sír lófej alakú kantár verebei, pl. a szlovákiai Gajár lelőhelyről ismert, vésett díszítésű aranyozott szíj vég és öweretek, a hohenbergi párhuzammal rendelkező asztragalosz-szerkezetű övbűjtató. A korszak legkésőbbi szakaszához köthetők az eddig 5 esetben előkerült öntött bronz (356, 379. sír), vagy aranyozott-ezUstözött bronzbetétes, nagyméretű vas kantárrózsák (307, 347, 352,sír.) Egyedi leletek (visz.lószerszámról) a 378. sír stilizált lófejes, gömbdíszes szíjvégei és ugró nyulat ábrázoló öntött bronz kantárverete. A 347. lovassír bronzlemezbői domborított, oroszlános kerek veretei a nagyszentmiklósi kincs stílusával rokoníthatók, a pikkelydíszes szegélyű szív alakú veretének pal/nettacsokrai pedig már a honfoglaláskor mintakincse felé vezetnek. A későavar korszak jellegzetes női ékszerei az ovális karikájú UveggyöngycsüngŐ3 arany fülbevaló, az állatalakos préselt meilboglár és a már többtagú rúdgyöngyökkel előforduló nagyméretű dinnye-12-