Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

haladó lap vegetációjában azonban Senki János számára váratlanul felragyog a szerencse csillaga. A magyar közélet amoralítasa miatt virrad föl ez a szerencsés nap Senki számára: a lap egyik riportere intim helyzetben pillantja meg a becsületben megőszült kultuszminisztert, Füredy Fábiánt, egy olyan társaságbeli hölggyel, akinek a férjét - minden más jelölt mellőzésével - váratlanul nevezték ki a minisztérium tanügyi osztályának élére. Az esetet elsimítandó, a kultuszminiszter személyesen siet be a szerkesztőségbe - mintha az iskolák elegáns fényképeiről szállt volna alá - a Senki János által felkínált fotelbe - és hősünk nagyon elegáns zsarolással alapozza meg szerencséjét. Mivel Porgesch éppen beszüntetni készül a lapot, a zsarolást szinte elvi alapon hajtja végre: nem az újság hallgatását, hanem magát az újságot adja el Füredy Fábiánnak. Az eladás tényét szerződés persze nem rögzíti, a volontőrből - a magyar közélet tisztátalansága folytán - így lesz egyszerre laptulajdonos és főszerkesztő. Egy zsarolás hullámain kapaszkodik János a magasba, de határozottabb főszerkesztői munkastílusa nyomán mégis felvirágzik, megbecsült ellenzéki orgánummá válik a lap; a regénynek eme pontján szinte már úgy érezzük, hogy Senki Jánosból etikailag, szakmailag mégiscsak lett valaki. Persze az új főszerkesztő előbb-utóbb megérti, hogy az angol típusú parlamentáris demokrácia hiányában Magyarországon csak kormánypárti programmal lehet továbbjutni a magasabb pozíciók felé vezető úton. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Senki főszerkesztő azt a hatalmas űrt is érzi, amely a személyes képességei és a magasabb pozíciók betöltéséhez szükséges tehetségek között tátong. S ahogy Maupassant Szépfiúját is a nők röpítik 94