Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

egyre magasabbra, hősünknek is egy ambiciózus nő lesz a végzete, aki a jó ideig egyáltalán nem kívánt karrier magaslatai felé tolja. Egy téli tátrafüredi üdülés során ismeri meg annak a tanügyi osztályvezetőnek a híresen szép feleségét, akinek a szeretőjét annak idején megzsarolta. A hősünk érzékeit és szívét fogvatartó asszony, Adél portréja, sorsa külön remeklése a regénynek. A színesebb élet iránti mohó, fiatal vágyával egy kisvárosi iskola taposómalmából, sivárságából indázott ki ez a női sors, és hajtott ilyen szép, kecses, romlékony virágot. A minisztériumi tisztviselővel, a "férfirom" Cziller Balázzsal azért kötött Adél házasságot, hogy a kisvárosi tanítónő-sorsból kitörhessen, férje azonban ugyanúgy árulja őt, mint ahogy az asszony adta el magát neki, hogy a pályáján előbbre jusson. A kultuszminiszter, az öregedő Füredy Fábián lesz így a következő férfiállomás Adél életében, amelyben egyre inkább eluralkodik a szorongás, hogy jóvátehetetlenül lekésik a soha meg nem ismert szerelemről. Ezt a késői szerelmet véli felfedezni a főszerkesztő középszerű, derűs lényét megismerve; az asszony karcsú, elegáns szépsége és az önmagát nyers, keserű őszinteséggel feltáró, felkínáló bátorsága uralja mindvégig ezt a kapcsolatot. Az asszony a főszerkesz tő sorsát is irányítja, enervált lényébe igyekszik minél több ambíciót csöpögtetni. Adél súlyos, gyógyíthatatlan betegsége csak felerősíti ezt a folyamatot: anyáskodó, de nagyon határozott gesztusaival a nő János útját a hatalom, a Szabadelvű Párt felé egyengeti. Senki János főszerkesztő személyiségének erkölcsi megítéléséhez fontos adalék az a cinikus derű, amellyel a számára kije95