Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

nek és gyávaságának önmanipulációs trükkjeivel olyan parányi ponttá zsugorítja a regény folyamán önmagát, hogy mindenféle írói kommentálás fölöslegessé válik számunkra: a figura állandó, éles röntgenfényve állítja sajátmagát, társadalmi szerepének és szemilyisége belső magjának konfliktusát. Untauglich úr társadalmi szerepe a Monarchia világháború alatti közéletének nacionalizmusát tükrözi. Nagyhatalmi, dagályos harci frázisokból összeálló sovinizmus ez, érvrendszerében lényegesen több a dinasztikus, mint a magyar elem. Jellemző, hogy a harcterekre gördülő vonatok katonáinak nótázását hallgatva, Gereben cégvezető örömmel állapítja meg, hogy a "magyar néplélek" már szerencsésen elrugaszkodott a "merev negyvennyolcas alaptól". Miután Untauglich úr monarchikus keretekben gondolkodik, meg sem legyinti őt a tragédia előérzete. Gereben cégvezető számára a háború az üzleti élet nyers törvényeinek kiterjesztése az államközi kapcsolatok területére, szerinte "szenvedés kell az embernek, hogy acélosabb legyen", s így majd jobban megállja a helyét a könyörtelen szabadversenyben. Ez a nacionalista szerep azonban minduntalan összeütközésbe kerül a kényelmes, önző pesti kispolgár valódi egyéniségének érdekeivel, az álhazafiság és az egoizmus konfliktusa szellemes helyzetek egész sorában feszül a regényben. A társadalmi szerep és az egyéniség ellentmondása következtében Untauglich úr ugyanis skizoid módon viszonyul önmaga személyiségéhez: gyá vasága, önzése, kényelmessége eleve alkalmatlanná teszi a hősszerepre, ez a társadalmi szerep azonban szüntelenül az érdeke i ellen dolgozik, kényszeríti arra, hohy kihívja maga ellen a sorsot. Az első világháború kitörésének híre a balatoni nyara88