Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986
Gábor Andor maró gúnnyal nemcsak az alkalmatlanságban megdicsőülőket leplezi le, de kíméletlenül elbánik a sorozási rendszer egészével, magával a K.u.K. dicsőséges hadseregével, a parancsuralomba beleszédült hadvezetéssel is. Hízelgőnek nem mondhatjuk azt a képet, melyet A sorozás, a Kiképzés, A cigaretta című jelenetekben róluk fest. A katonaorvos, aki nem feltétlenül akar mindenkit besorozni, az őrnagy, aki viszont mindenkit be akar venni, a népfelkelő-kiképzésű valamikori untauglich-gárda, a káplár, aki a kiképzésüket vezeti, vagy Civil János, aki meghallván, hogy a frontszolgálatos katonáknak napi negyven cigaretta a fejadagjuk, átszellemülten lemond az életbenmaradást jelentő felmentésről - mindmegannyi portré a világégést lapítva megúszni, simán túlélni akarók, abból hasznot húzók népes táborából. Az untauglichság fogalomkörében Gábor Andornál a megmosolyogtató kupiétól a szatirikus regényig minden irodalmi műfajnak fontos szerep jutott. Untauglich Úr, mint a véres verejtékkel, mindenáron kiharcolt alkalmatlanság állapotának kvintesszenciája, kalandos életének eseményeivel egyszerre idézi fel bennünk a mindenkori kisember chaplini képét, a népmesék szerencsepróbáló legkisebb királyfiját, és néhány esztendővel megelőzi világirodalmi ellenpéldáját, a botcsinálta katonát, a derék Svejket. Az alkalmatlanság nemcsak Untauglich Úrra vonatkozik, hanem az egész korabeli Magyarországra. Ahogy Gogolnál Hlesztakov vagy Csicsikov sem egyszeri, véletlen jelenség, hanem az egész korrupt, hazug, amorális XIX. századi Oroszország jelképe a csontig hatoló félelemmel, a hatalom előtti meghunyászkodassal, 84