Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

a hazátlan csigák nyálkás gerinctelenségével. Gábor Andor regényében a történelmi eseményeket pletykaszinten magyarázó, a felpörgetett ritmusú némafilmek burleszkjeleneteinek stílusában zajló cselekményekben résztvevő szereplők kivétel nélkül önmaguk, s a személyükben megtestesült társadalmi típus karikatúrái. Ezek a figurák tovább élnek, és efyre élesebb hangú,egyre kevesebb elnéző mosollyal kisért megfogalmazás jut a szerzőtől osztályrészükül. A szelíd hangú Gábor Andorból, a kis cselédek szomorúságáról, a vendéglői koszt silányságáról, a házastársi hűség viszonylagosságáról szellemes kuplékat, dalokat költő Gábor Andorból, a magyar kabaré egyik legnépszerűbb, legsikeresebb szerzőjéből - nem kizárólag a kabaré hatására, de attól nem is függetlenül, és nem is csak a líra és dráma műfajában, hanem a regény, a novellisztika és publicisztika területén úgyszintén baloldali, antimilitarista író lesz. A tizennyolc-tizenkilences forradalmak eszmei vállalása egyre közelebb viszik a kommunista mozgalomhoz, melynek a szó igazi értelmében harcosává az emigrációban válik. A mosolyt és vidámságot fakasztó tréfás versek és verses tréfák szerzője a gúny, irónia, szatíra fegyverét következetsen használva maga is "éles penge" lesz. Témánknak éppen kidolgozatlansága jelenti hibaforrásait, hiszen mind az irodalom, mind a színháztörténet területén eddig még teljes egészében fel nem tárt, teljes mélységében még fel nem kutatott korszakának egy meghatározott periódusát vizsgáltuk. Hely- és időhiány akadályoz bennünket abban, hogy Gábor Andornak a magyar kabaréban kifejtett tevékenységét nálánál nem jelentéktelenebb kortársainak hasonló mukásságával összevessük, 85