Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

A kisszerűség, a pitiánerség szinte izmussá erősödik Gábor Andornál. Dr.Alkalmatlan, a Paradicsom című jelenet anti-hőse hatalmas térképre szurkált apró zászlócskákkal a sajtóból követi nyomon a hadi helyzet alakulását, míg felesége legnagyobb gondja, hogy a piacon nem lehet paradicsomot kapni. Pufi, az egyik állandó Gábor Andor -hős, akivel oly sok minden történik a versekben, novellákban, jóelőre bebiztosítja magát, s minden eshetőségre számítva "fölszerelkezik" - huszonkét csomaggal a hadvonulásra. Neje őnagysága bizton arra épít, hogy hitvese untauglich leszen. Alkalmatlan bácsi a Magas-Tátrában telel feleségével, és • "nagyon-nagyon nem helyesli", hogy "nemcsak nők ülnek szánkákon, hanem férfiak is. S nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is piros az arcuk, jó a kedvük, ragyog a szemük." És hát Alkalmatlan bácsi nem volna az, aki, ha nem szólna meg egy sudár, szélesvállú fiatalembert, aki éppen az orra előtt dül fel szánkójával, bukfencezik egyet a hóban: "Kár, hogy nem ütötte meg magát. Aki a hóban fekszik befekhetne a lövészárokba is. Egy ilyen atléta!" Éa az atlétatermetű fiatalember feláll, megfordul és válaszol: "Kedves jó uram, ne tessék rám haragudni. In a Da» berdöról jöttem haza, két heti szabadságra. De voltam Valjevóban is tavaly, és voltam Breszt-Litovszknál is. Van két sebem és három kitüntetésem. Tessék elnézni, hogy most így bolondozom." Az írón és Alkalmatlan bácsin kívül a ködben katonák is járkálnak, síelni tanulnak a Magas Tátrában, szükség lesz még rá a háborúban. Minderről az Egy siita naplójából című írásból értesülünk. 83