Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

És Jószív bácsi fejcsóválva távozott. Ja igaz, a koldusnak Jószív bácsi sem adott egy kis rézkrajcárt sem." A Jótékonyság című jelenet grófnéjának viszonylag könnyű dolga van, férje, a gróf nap mint nap gondoskodik róla, hogy a Dömbiczeihez hasonló nagykereskedőktói legyesen elfogadott "emberbaráti célokra" "Önzetlenül adományozott" összegek elfogyjanak. A népsegítés című jelenetsorban a város négy, egymástól igencsak távol eső pontján felállított segélyező irodák között egyre árvábban, tanácstalanabbul vergődő asszony tragédiája a jószándék elbürokratizálódásának keserű szatírája. A jótékony angyalok kávéházi dámái, a híres Zserbó-dal "művelt középosztályú szép nő"je és barátnéi, Jószívné, Jólélekné és Jótékonyné nem sokban különböznek az Akik itthonmaradtak keresztény, zsidó és méltóságos asszonyaitól. A nevetségesen műveletlen, átlátszóan képmutató, ingerszegény környezetben érzelemmentesen élő sznob polgári úriasszonyok különböző rétegei számára a jótékonykodás csak ürügy, lehetőség a nyilvános szereplésre, a "publicity" megteremtésére, vagy, ami még ennél is ocsmányabb ok, a jelen nem lévők kibeszélésére, potya kávéra, potya cukorkára, egymás férjeinek elcsábítására. Az érem közmondásos másik oldalát, a frontkatona és az adomány "egymásra találásának"pillanatát örökíti meg Gábor Andor a Karácsony a poszton című jelenetben. Amikor a két baka végeérhetetlenül bontogatja a dobozokban faforgács közé dugott komikusan jelentéktelen és haszontalan "ajándékokat": csokoládét, szivart, néhány szál cigarettát, kölnivizet, gyertyákat. Szívbemarkolóan groteszk a két szál gyertya mellett karácsonyi dalokat éneklő bakák hangját a lövészárok túloldaláról megakasztó fegyverropogás. 82