Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

ről beszélgetnek anya és lánya. És akkor megjelenik egy Öreg Úr, aki "tájképes ánzikcokat" kínál a hölgyeknek a fronton elesett fia helyett. A fiatal ügynök, akit a trafikban jól ismertek, élelmezési hadtestnél szolgált. A trafikoslány sír az б Frici

je is egy ilyen egységnél van... A háború már 1913-ban megjelenik Gábor Andor kabaréírásaiban, a tőzsdésekről, bankárokról írt kuplékban, és a rövidke, verses szatírában, a Háború-nap formájában... A költő azonban előre látja a nagy magyar népbetegség, a háborúból hasznot húzó gyűjtés, jótékonykodás majdani elharapódzását, azt, hogy ebben a hazugságoktól hemzsegő társadalomban minden humánus szándék és tett eltorzul, a visszájára fordul. Egyre-másra születnek a jótékonyságot, adománygyűjtést, szegények, árvák, hadirokkantak megsegítését metsző gúnnyal, kíméletlenül leleplező, groteszk éllel, fanyar szomorúsággal kipellengérező dalok és jelenetek. A jótékony című vers (1917) egyes szám első személyű énekese mindenre gyűjtött, de б maga egyetlen alkalommal sem adott egy vasat sem senkinek és semmire. A Jótékonyság című társa (1915) Jószív bácsija fél órán át tanulmányozza, hogyan reagálnak az utca járókelői a falnak támaszkodó, kezét előrenyújtó koldusra. Látja, hogy a bakfis erszénye üres, a bundás úrnál csak ötkoronás van, amiből a koldus nem tud visszaadni, az újságíró fiatalember pedig mindössze udvariasan érdeklődik a koldus hogyléte felől. És ekkor "Jószív bácsi, a nevezetes filantróp, elkomorodott. - Hallatlan! Kőből van ennek a városnak a szíve! Miből él meg ez a koldus, ha egyrészt az ördög se törődik vele, másrészt aki törődik vele, az sem ád neki semmit? Össze fog dőlni ez a gonosz város, össze! 81