Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

hamar hivatalos kommünikét kell Íratni a legfőbb katonai irodában arról, hogy tanúk vannak rá, hogy Redl csak nőkkel vonult vissza hálószobába, ott szabályosan csókolta őket s nem tért el azoktól a tételes törvényektől, amiket a szerelmi kettősben törvényhozók előírni jónak láttak. Ha egy ilyen kommüniké megjelennék, ez, ugyebár, undok dolog volna és azt mondaná minden ember:'Pfuj, mi közük a katonáknak a felbontott ágyhoz ?' Azonban e kérdést rnár előbb föl lehetett volna vetni; Az ágyhoz, a felbontotthoz, a katonáknak akkor sincs közük, ha egy ulánustiszt fiatal teste gőzölög benne. Sem azzal nem lett bűnössé Redl, hogy ulánusokkal aludt, sem azzal nem lett volna bűnössé, ha kizárólag sült szitakötőket evett volna ebédre. Ezek a legmagánabb magánügyei, s hogy most a nyilvánosság elé rángatják őket, ez azt mutatja, hogy a katonai bíráskodás olyan rossz, hogy még akkor sem bízik a maga igazában, amikor csaknem biztosan igaza van. Szépítgetni akarják kifelé azt, ami, (félnek tőle), esetleg csúnyának látszik. Noha nem is csúnya, hanem szép, s amivel ők szépítgetni akarnák, az nagyon csúnya. Van egy francia közmondás arról, hogy az ember nem elégíthet ki mindenkit és a bátyját. Ha katonáéknak van bátorságuk rögtönitekké átalakulni § űgy ülni, hogy öngyilkosságnak látóik, akkor legyen bátorságuk arra is, hogy elviseljék a kegyetlenség vádját. Könnyebben viselhető, mint az ízléstelenségé. Inkább ölök meg egy embert, semhogy a levetett fehérneműje között turkálnék. 60