Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

8. Ulánusok szeretője Az egész Redl-ügyben sok szép és sok csúnya dolog van. Legszebb talán a Redl halála, hiába kiabálnak akármit, a kivégzésnek gyönyörű módja az, hogy az embert egyedül hagyják egy revolverrel és megmondják neki, hogy a revolvertol kérjen tanácsot. Biztos, hogy e módszerrel igazságtalanság nem történik, mert az ártatlan ember semmiesetre sem lövi agyon magát, s ha a bűnös sem lövi agyon magát, ahogy Hofrichter nem tette meg, akkor rendben van, hogy fölakasszák, vagy becsukják egész életére. Viszont rémes, hogy Redl homoszexualitásával is dolgoztak, mint érvvel. Szinte úgy, mintha e homoszexualitás volna a Redl bűnének okozója. Akik e hírt terjesztették, maguk tudták legbizosabban, hogy e homoszexualításnak semmi köze a Redl üzleteihez. Ahogy nagyszerű katonai karrierjéhez sem volt köze. Pedig tudták róla, hogy nem a nőket, hanem a férfiakat szereti. Mindamellett, ha ki nem derült volna, ami kiderült, nyugodtan léptették volna elő, akár hadseregfelügyelővé is, mert - igen helyesen - úgy vélték, hogy mindegy, kivel ölelkezik valaki éjszaka, ha nappal jól teljesíti a kötelességét. Addig tehát, amíg Redl nem volt spien» iUatvs nam tudtik rőla, hogy aplpn, addig szó nélkül oldalbarúgták a roBsz .polgári közf

elfogáet és a még rosszabb törvénykönyvet, s csak a Redl tehetségét nézték. Utólag ellenben úgy tesznek, mintha fel volnának háborodva és gyorsan letartóztatják a fiatal ulánustisztet, aki Redl ezredesnek a szeretője volt. És pedig nem azért, mert fölmerült a yganú, hogy az ulánus együtt-kémkedett Redllel, hanem csak azért, mert szeretője volt neki, s mert ezt a paragrafus megtiltja. Az ulánust tehát gyorsan szabadon kell bocsátani és 59