Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

dalom szempontjából is alapvető fontosságú. Ez a sorozat a legtöbbször emlegetett, talán legjobban ismert műve. Megjelenését tekintve három részre tagolódik: a Horthyról, otthon maradt írókról, a nemzetgyűlésről, a jogrendről és sajtóról szóló rész Ezt izenem címmel (1920); más politikusokról, papokról, egyéb írókról szóló Halottak arcai (1922); és végül a bécsi magyar követséget kiraboló ellenforradalmárokról szóló sorozat Bank utca címmel (1923). A Bécsi levelek folytatása a tízes évek elején írt tárcasorozatnak (Pesti sirámok, stb); célja ,hogy teljes összképet adjon a Tanácshatalom utáni időkről Magyarországon. Keresztmetszet, de súlyos tanulságokkal. A Halottak arcai részben revízió alá veszi saját korábbi nézeteit is, ahol szükséges, bírálja, így a Herceg Ferencről szóló arcképben. A Bécsi levelek tárcasorozatát irodalmi, politikai, történelmi szempontból egyaránt nehéz túlbecsülni. Nincs a korban hasonló próza, mely hozzásegíti az olvasót a fasizmus történelmi gyökereinek megértéséhez. A Gábor Andor felvázolta körkép minden kétséget kizáróan bizonyítja a keresztény-kurzus és a . fasizmus közös jegyeit: a faji üldözést, szűk, militarista csoportra támaszkodó diktatúrát, antiszemitizmust, a legelemibb szabadságjogok lábbal tiprását, sovinizmust és irredentizmust, kommunistaellenességet, stb. Politikai arcképek sorozatát találjuk legnagyobb számban e sorozatban, s felvetődik a gondolat, hogy nem kerülnek-e túlsúlyba a másodlagos, lényegtelen vonások ? Nem torzképeket kapunk-e ? Az élet későbbi folyamata igazolta a tárcák történelmi igazságát, morális és politikai szempontból egyaránt. Annyiban 36