Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

látjuk leszűkítettnek, hogy kevésbé foglalkozik a kurzus gazdaság- és parasztpolitikájával, nem ábrázolja a magyar ellenforradalom gazdasági mozgását. Gábor Andor polgári korlátai még ezek, melyeket a harmincas években lép túl munkásságában. A társadalmi keresztmetszet legfontosabb területei: az államvezetés, a parlament munkája, a hadsereg, a jogrend- és bíráskodás, az irodalom helyzete, a sajtó állásfoglalása, az uralkodó dzsentri- és katonatiszti rétegek köz- és magánerkölcse, kisebb mértékben a külpolitika. Politikusok arcképei között legtöbbször Horthyt ábrázolja: Horthy Mihályt, az első számú főhóhért (Bali Mihály, az állami ítéletvégrehajtó csak a második!). A tárgy nagyon alkalmas szatirikus ábrázolásra: olyan ez a figura, mintha egy rossz operettből vágták volna ki: tengerész és lovon jár; az elsüllyedt Osztrák-Magyar Monarchia avatag eszméit vallja; ellene van a legitimizmusnak és király szeretne lenni; "fővezér", de vakon engedekmeskedik a tiszti különítmények kapitányainak, főhadnagyainak; udvari vonaton jár, hárommiliót szavaztat meg magának udvari kiadásokra és alig van befolyása a dolgok menetére, hiszen azt a Britannia szállóban intézik két dáridó között H^jjasék, Prőnayék, "A jelentéktelen osztrák tiszt, akit Nikolaus von Horthynak hívtak, akkor valóban tengerész volt. De miért tengerész most? Mi teszi a tengerészt benne? Az a tenger ész, aminek mindnek hiányozni kell belőle ahhoz, hogy tengerészmaskarába bújva paprika- jancsizza végig az egész országot, amelynek annyi tengervize sincs, amennyivel a Horthy nevére száradt vért lemoshatná? Istenem, milyen iszonyú komédia ez ! "A sírt, hol nemzet süly37