Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

ciót. Ösztöne a tudományos szocializmus irányába vonzza. A marxizmust - bár ezidőben olvasott, hallott felőle - még nem tudja megkülönböztetni más opportunista, reformista elméletektől, 1904-ben írja az Egyenlőségben: "Valószínű, hogyha Marx és Lassalle megmutathatták volna azt a világot, melyet kontempláltak a maga kialakult teljességében, nem értekeztek, bölcselkedtek volna, hanem egyszerűen felhívták volna a bámuló emberiség figyelmét azon kiváló előnyökre, melyek az б képzeletben felépített államukban a halandót kecsegtetik. •". .Mely valamikor talán valóra váltja az ő szép álmukat." Rokonszenvet érez a szocializmus marxista és lassaleanista tanításai iránt. Kétségtelen, hogy ez Gábor Andornál a polgári intellektüel ösztönös baloldalisága, azé, ki a tömegek hangulata alapján megérzi a forradalom közeledtét. Gábor álláspontja korántsem marxista, hiszen nem vesz tudomást arról a lényeges különbségről, mely a Lassalle által hirdetett, osztálybékében fogant "szabad népállam" és a marxizmus tudományos elmélete szerinti rendszer között mutatkozik. Mint író, egyértelműen a népi mozgalom mellett foglal állást, és ez nem volt kevés. Komlós Aladár, a 19. századi kispolgári irodalomról közölt művében szellemes magyarázatát adja egyes írók álforradalmiságának. Míg a szocializmus csupán távoli horizont volt, a kispolgári "szocialista" írók szívesen és nyakra-főre írtak a szocializmusról. Amikor azután a szocializmus a 20. század elején úgyszólva programmá lett, és a tömegek ennek érdekében harcba indultak, a kispolgári írók menekülni kezdtek az irodalomnak eme területéről. Gábor Andor akkor kezdett a nép mozgalmával, helyzetével, sorsa változtatásával foglalkozni, mikor a libera-