Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

nincs nálunk hiány. De most az emberekre gondolok, akik a je­lentés vagy az elemzés mögött állnak. Őket kell megláttatni olvasóinkkal. Nem akarna a Pravdának dolgozni?" Természetesen akartam. Öt év alatt beutazta egész Németországot, s ez idő alatt ki­zárólag németül írt. Az utóbb Berlini levelek címmel összegyűj­tött munkái bizonyítják, hogy éles szemmel figyelt minden je­lenségre és pontos helyzetelemzésekkel, emberi léptékkel szá­molt be róluk. Később, Moszkvában az Új Hang című folyóiratban írt bökversei jelzik, hogy a korábbi évek alatt mennyire fel­töltődött szatirikus élményekkel is. A háború alatt б is a fronton írt. Taskentben dolgozott, a sajtóközpont munkatársa­ként. Ennek az időnek a terméke az a szatirikus verssorozat, amelyet németül - a rádió és a röpcédulák számára - fogalma­zott meg. Leleplező pamfletek ezek a hitleri törekvésekkel szemben. Ilyen a Hitler siráma három szakasza is (Hegedűs Géza fordításában): Túl forró nékem Afrika Oroszország meg túl hideg, ott halálra kell sülni ma, itt holnapig megdermedek. Rosszul fest ez már szerfölött, ördög tudja, hogy' magyarázd: itt végül is az üldözött vad űzi sírba a vadászt. Nem is tudom, mi van velem, már torkig jóllaktam vele... Olyan hadszíntér kell nekem, melynek nincs hőmérséklete. 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom