Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

amig a Nyugat első számai meg nem jelentek (1908). Az ifjú (és idősebb) írók élete megoszlott az irodalmi kávéház és a "redakció" között. A szokásos riporteri kvalitásoknál jóval nagyobb felkészültséggel és képességekkel rendelkezhetett,persze mint szerkesztőségi munkatárs kötött volt a lap irányához. Kiss József lapja - melynek először munkatársa volt - a mérsékelt liberális burzsoázia lapja, az Egyenlőség pedig - későbbi munkahelye - a vallásosán is gondolkodó, de radikálisabb, baloldali burzsoázia szócsöve. Voltak vitái már ekkor is a szerkesztőségekkel, s úgy látszik, gyakran húzta a rövidebbet. Gábor Andor írói indulásának kezdetén a polgári forradalom erőinek mozgolódását, a munkásmozgalom élénkülését tapasztaljuk. A szakszervezetek taglétszáma 1901 és 1903 között tízezerről negyvenezerre növekszik, ez a növekedés együtt jár a munkásság bérmozgalmának, sztrájkjainak nagyfokú növekedésével. 1904-ben hazánkban kimondják az általános vasutas sztrájkot, a vasutak az egész országban leállnak. Az érlelődő elégedetlenség egy esztendő múltán Tisza István kormányát is elsöpri. A polgári forradalom ügye hazánkban is úgyszolva napirendre került. Ebben a kiélezett helyzetben mint újságíró, mint ellenzéki lapjának munkatársa, Gábor Andor túl a polgárság álláspontján, a népi ellenzék oldalára áll. Novellát ír arról, hogy a gyáros utcára dobja a sztrájkoló munkást; meleg színekkel ábrázolja a fiát-leányát taníttató kisparasztot; szenvedélyesen tiltakozik az ellen, hogy a bíróság más mértékkel méri a szegényt, mint a gazdagot. Éles szemmel figyeli a belső és külországi munkásés parasztmozgalmakat, leleplezi a velük szembehelyezkedő reak17